Szigeti veszedelem - Zrínyi vértanúsága

Zrínyi Miklós, a várkapitány messze kiemelkedik a bűnökbe süllyedt magyarok közül. Nemcsak várát, hazáját védő bátor harcos, hanem Krisztus katonája, a kereszténység hőse is. A feszületről lehajló Megváltó mártíromsággal tiszteli meg, közelgő halálát jutalommá változtatja.

Az Isten vértanúsággal tiszteli meg Zrínyit

(II. 79–85.)

79. „Ím az te könyörgésedet meghallgattam,

Az te buzgó szüvedet mind általláttam,

Atyai kedvemben ügyedet fogadtam,

Ne félj, mert nem héában érted megholtam.

80. Örülj, én jó szolgám, mert jól kereskedtél,

Mert öt talentomodra még ötöt nyertél,

Világon magadnak koronát kötöttél,

Melyet aranyasan Atyámhoz viszed fel.

81. Ottan az angyalok téged készen várnak,

Rendelt seregekben cherubinok állnak,

Téged jobb kezére Atyámnak állatnak,

Veled együtt örökkén vigadni fognak.

82. Hozzám vészem immár az te szép lelkedet,

Magad is kívánod, s így jobbnak esmerted;

De hogy még fényesebb korona fejedet

Tisztelje, ím néked adok ily kegyelmet:

83. Mártiromságot fogsz pogántul szenvedni,

Mert az én nevemért fogsz bátran meghalni.

Zrini, hallgasd meg most, mit fogok mondani,

Ím te jövendőidet fogom számlálni.

84. Szulimán haddal jün az Magyarországra,

És legelőször is fog jünni váradra,

Lesni, mint éh farkas, fog te halálodra,

Hatalmát, erejét veszti Szigetvárra.

85. De ő nem fogja te romlásodat látni,

Mert vitéz kezeid miát fog meghalni,

Sok ezer töröknek kell ottan meghalni,

Akkor az te lelked fog hozzám szállani.