Az író megtartja, átveszi a nagy klasszikus eposzok formai kellékeinek csaknem mindegyikét. Témamegjelöléssel kezdi, segélykéréssel folytatja művét, de nem az antik görög múzsához, Kalliopéhoz fohászkodik, hanem Szűz Máriához, Jézus Krisztus anyjához.

1. Én az ki azelőtt ifiú elmével

Játszottam szerelemnek édes versével,

Küszködtem Viola kegyetlenségével:

Mastan immár Mársnak hangasabb versével

2. Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát,

Ki meg merte várni Szulimán haragját,

Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,

Az kinek Európa rettegte szablyáját.

3. Múzsa! te, ki nem rothadó zöld laurusbul

Viseled koszorúdat, sem gyönge ágbul;

Hanem fényes mennyei szent csillagokbul,

Van kötve koronád holdból és szép napbul;

4. Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat,

Az ki örökkén volt, s imádod fiadat

Úgy mint Istenedet és nagy monárchádat,

Szentséges királyné! hívom irgalmadat.

5. Adj pennámnak erőt, úgy írhassak, mint volt,

Arról, ki fiad szent nevejért bátran holt,

Megvetvén világot, kiben sok java volt;

Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt.

6. Engedd meg, hogy neve, mely mast is köztünk él,

Bűvüljön jó hire, valahol nap jár-kél,

Lássák pogány ebek: az ki Istentől fél,

Soha meg nem halhat, hanem örökkén él.

Az eposz expozíciójában (bevezetés) Zrínyi az Aeneiskezdetét utánozza. – Régi följegyzések szerint maga Vergiliusis a tulajdonképpeni témamegjölés előtt négy sorban (hexameter) összefoglalja korábbi irodalmi működését: utal a Bucolicára (bukolika) és a Georgicára (georgika). Ugyanezt teszi a magyar eposzköltő is. A legelső strófában azokra a lírai alkotásaira hivatkozik, melyekben „egy vadász Violának kegyetlenségéről panaszolkodik”. – Az 5. sor – „Fegyvert, s vitézt éneklek” – pontos fordítása a római eposz megfelelő sorának.

A segélykérésben így fohászkodik „Múzsájához” a költő: „Adj pennámnak erőt, úgy írhassak, mint volt.” – A történelmi hitelességhez való ilyesfajta ragaszkodást 16. századi költői hagyománynak kell tekinteni. Zrínyi nem másított a történelmen, hanem csak a számára megfelelő forrás alapján dolgozott.

Expozíció: bevezetés, előkészítés, a téma megjelölése, a drámai és epikai művek bevezető része, amelyben az alaphelyzet és a szereplők bemutatására kerül sor.