Jean-Baptiste Poquelin(zsan batiszt poklen) 1622-ben született Párizsban. Apja jómódú, tekintélyes polgárember volt, kereskedő, kárpitosmester, a királyi ház udvari szállítója. Fiát gondos nevelésben részesítette: házitanítót fogadott melléje, majd beíratta a híres párizsi jezsuita kollégiumba. Bár az egyetemen jogi tanulmányokat folytatott, sosem lett belőle ügyvéd, jogász. Kitűnően megtanult latinul, eredetiben olvasta a latin komédiákat. Barátaival önálló színtársulatot szervezett, s Molière álnéven írt darabokat, és színészkedett. Tizenhárom éven át vándorszínészként járta be társulatával Dél-Franciaországot, s csak 1658-ban tért vissza Párizsba, már sikeres íróként. A Napkirály, XIV. Lajos pártfogásába vette, noha irigyei folyton áskálódtak ellene. A Képzelt beteg című darabjának főszerepét játszotta, mikor a színpadon rosszul lett, s még aznap, 1673. február 17-én meghalt. Annál a jelenetnél francia színpadon ma megáll a játék, ezzel a szünettel emlékeznek a világirodalom legnagyobb vígjátékírójára.
Molière jelentős életművet hagyott hátra (30 színdarabot írt). Vígjátékaiban bemutatta az általános, örök emberi hibákat, de különösen saját korának gyarlóságait ostorozta a humor, a komikum fegyverével. A túlzások ellen lépett fel egy olyan korban, amelyben az egyre gazdagodó és rangot pénzért vásárló polgárság a nemesség szokásait, viselkedését, külsőségeit ruházkodásban, beszédmodorban igyekezett nem is utánozni, hanem túlszárnyalni. Úgy fogalmazta meg mindezt, hogy a józan ész hangoztatásával a mértéktartást és a természetességet állította eszményképül az emberek elé. Nemcsak szórakoztatni, nevelni is akart komédiáival. Kipellengérezte az emberi esendőség minden megnyilvánulását: az úrhatnám, fennhéjázó magatartást (Úrhatnám polgár), a vallásos köntösben fellépő álszent képmutatást (Tartuffe– tartüff), a fukar pénzkuporgatást (A fösvény), a hipochondriát (Képzelt beteg), a tudálékosságot (Tudós nők).
Goda Gábor: Kényeskedők, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1960 (In: Goda Gábor: Naplófüzetemből)
Major Ottó: Unalmasak-e a klasszikusok?, Bp.
Móricz Zsigmond: A kényeskedők, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1959