Kényeskedők

SZEMÉLYEK

LA GRANGE [la granzs]

DU CROISY [dü kroázi] kikosarazott kérők

GORGIBUS [gorzsibü], becsületes polgár

MAGDI, Gorgibus lánya

KATI, Gorgibus unokahúga kényeskedő széplelkek

MARI, szolgálójuk

ALMANZOR, kisinasuk

MASCARILLE MÁRKI [maszkaríj], La Grange inasa

JODELET VIKOMT [zsodlé], Du Croisy inasa

CÉLIMÈNE [szélimen]

LUCILE [lüszil] szomszédlányok

KÉT GYALOGHINTÓS

HEGEDŰSÖK

Történik Párizsban, Gorgibus házában

ELSŐ JELENET

La Grange, Du Croisy

DU CROISY Hát, kedves báróm...

LA GRANGE Nos?

DU CROISY Nézz már egy kicsit rám, de kacagás nélkül.

LA GRANGE Tessék!

DU CROISY Mit szólsz ehhez a látogatásunkhoz? Ínyedre esett nagyon?

LA GRANGE S szerinted, ínyünkre eshetett, akár neked, akár nekem?

DU CROISY Őszintén szólva, nem egészen.

LA GRANGE Ami engem illet, megvallom, mélységesen föl vagyok háborodva. Világéletemben nem láttam még két ilyen fölfuvalkodott falusi libát, amilyenek ezek; meg hogy két fiatalemberrel olyan pökhendien elbánjanak, mint ahogy ők velünk elbántak. Még arra is alig szánták el maguk, hogy székkel kínáljanak. Ez a két lány! Meg még annyi sugdolózást se láttam, mint amennyit ezek tettek, meg annyi ásítozást, szemdörgölést és kérdezgetést: „Hány az óra?” Volt más szavuk, akármivel próbáltuk szórakoztatni őket, mint igen és nem? Egy szó, mint száz, szerintem, ha legalja emberek volnánk, csúnyábbul akkor sem viselkedhettek volna velünk.

DU CROISY Ahogy látom, nagyon szíven ért a dolog.

LA GRANGE Persze, hogy szíven ért, mégpedig annyira, hogy nem is hagyom bosszulatlanul ezt a neveletlenséget. Tudom én, mi ültette őket olyan magas lóra velünk szemben. Ez a finnyáskodó modor már nemcsak Párizs levegőjét fertőzi; elharapódzott vidéken is; az szállt fejébe, de alaposan, ennek a két nevetni való fehérnépnek. Vagyis felerészben kényeskedés, felerészben kacérság a belseje már mindkettőnek. Tudom hát azt is, kiket-miket fogadnának ezek szívesen. Ha adsz a szavamra, egy rövid kis komédiával megjárattathatjuk velük, de úgy, hogy ostobaságukból is magukhoz térnek, s arra is leckét kapnak, hogy kivel mint viselkedjenek.

DU CROISY S hogy fogsz hozzá?

LA GRANGE Úgy, hogy van egy inasom, Mascarille-nak hívják. Vannak sokan, akik azt is efféle szépléleknek tartják. Semmit sem vesztegetnek olcsóbban manapság, mint az efféle széplelkűséget. Pedig éppen csak egy kicsit hőbörödött, az a bogara, hogy előkelő mód viselkedjék. Általában azzal van nagyra, hogy érti a gáláns szót meg a versfaragást, de ennek folyományaképp úgy megveti inastársait, hogy hívni is csak barmoknak hívja őket.

DU CROISY Értem! S mit tervezel vele?

LA GRANGE Hogy mit tervezek vele? Azt kellene, hogy… De először is, menjünk csak ki innen.

MÁSODIK JELENET

Gorgibus, Du Croisy, La Grange

GORGIBUS Nos? Megnézték a kishúgomat meg a lányomat? Lesz látatja? Jól végződött a háztűznéző?

LA GRANGE Azt inkább tőlük tessék kérdeni, ne tőlünk. Mi csak annyit mondhatunk, hogy köszönjük hálásan a hozzánk való szívességét, s vagyunk legalázatosabb szolgái.

DU CROISY Legalázatosabb szolgái.

GORGIBUS Nacsak. Ezek sem úgy mentek el, mint akik kedvük szerint végezték. Mitől orrolhattak meg? No de most már nem hagyom annyiban. Hé, jöjjön már valaki.

HARMADIK JELENET

Mari, Gorgibus

MARI Tetszik parancsolni?

GORGIBUS Hol vannak a kisasszonyok?

MARI Fönt a szobájukban.

GORGIBUS Mit csinálnak?

MARI Szájpirosítót.

GORGIBUS No majd én rájuk pirítok. Hívd le őket. (Egyedül) A söprűznivalók! Pirosító, kenőcs: mintha szántszándékkal tönkre akarnának juttatni. Ahova csak nézek: tojásfehérje, szűzlánytej meg ördög tudja még, hányféle meg miféle kotyvalék. Mióta itt vagyunk, csak hájat elkenegettek vagy egy tucat disznóról valót. Négy inas elélne az ürücombon, amit naponta elszépítőznek.

NEGYEDIK JELENET

Magdi, Kati, Gorgibus

GORGIBUS Épp nektek való, mondhatom, annyi pénzt elpocsékolnotok a képes feletek kenegetésére. Mit csináltatok már megint azzal a két fiatalemberrel is? Olyan fagyosan mentek el, hogy csak nézem. Nem megmondtam, hogy férjül szánom nektek, úgy fogadjátok őket?

MAGDI Vajh mi becsülnivalót lelhettünk volna, atyám, e móditudatlan lényeken?

KATI Mint kellett volna esnie, bácsikám, hogy egy némiképp is csiszolt elméjű hajadon személyükhöz idomuljék?

GORGIBUS Mi kivetnivaló volt rajtuk, szerintetek?

MAGDI Ahogy a széptevéshez láttak! Mit nem még! Nyomban a házassággal kezdeni!

GORGIBUS Hát mivel kezdjék? Az ágyassággal? Ennek a kezdésnek csak örülhetünk mindnyájan, ti is, én is. Van ennél nagyobb megtiszteltetés? Mi másra, ha nem szándékuk becsületességére vall, hogy magukra akarják venni a házasság szent kötelékét?

MAGDI Ah, atyám, ez meg a legszörnyűbb nyárspolgáriasságra vall. Restelkednem kell ilyetén való szavai hallatán. Igazán elsajátíthatná már a kifejezések illendőbb küllemét.

GORGIBUS Semmi dolgom sem a küllemmel, sem az üllemmel. De azt igenis kimondom, hogy a házasság szent; és tisztességes férfi csakis azon kezdheti.

MAGDI Boldog isten! Ha mindenki így gondolkodnék, a regények ugyancsak hamar véget érnének. Szép dolog is volna, ha Cyrus [szírü] már az elején elvenné Mandane-t [mandan], Aronce [aronsz] pedig csak úgy ukmukfukk, oltárhoz vezetné Clélie-t [kléli]!

GORGIBUS Mi hetet-havat hord ez itt össze?

MAGDI Itt van a kuzinkám, ő is megmondhatja atyámnak, ha rám nem hallgat: a házasságra csak egész sor viszontagság után kerülhet sor. Az imádónak, ha kegyeinkbe akar férkőzni, értenie kell, hogy érzelmeit szép szavakba foglalja, hogy fokonként nyájasan, gyengéden, majd szenvedelmesen törjön célja felé, és hogy mindig a szabályszerűen odaillő módot válassza. Így először is a hölgyet, aki iránt szerelemre lobban, templomban vagy sétahelyen vagy valami nyilvános összejövetelen kell megpillantania; elvezetheti a lány lakába végzetes véletlenségből valami rokon és jó barát, ahonnan is azután ő ábrándba és mélabúba merülve távozik. Egy ideig titkolja érzelmeit az imádott lény előtt, ám azonközben is több ízben meglátogatja, amikor is a jelenlevők óhatatlanul mindig szőnyegre vetnek egy-egy szerelemmel kapcsolatos kérdést, hogy gyakorolják szellemességüket. Eljő végre a nyilatkozás napja. Ennek rendszerint valamely kerti fasorban kell bekövetkeznie olyképp, hogy a társaság egy kissé eltávolodjék. E nyilatkozatra fellobbanó haragunk a válasz, melyet arcunk pírja tükröz, s mely némi időre száműzi körünkből a szerelmes ifjút. Ám ő módját leli megengesztelésünknek, majd lassan, észrevétlenül hozzászoktat bennünket vallomásai szenvedélyességéhez, s végül is kihúzza belőlünk azt az oly nehéz, azt az oly fájdalmas viszontvallomást. Ezután jönnek a viszontagságok, a bonyodalmak, a cselszövő, az immár tiszta érzelmek búzájába konkolyt hintő vetélytársak, a zord atyák, az alaptalan, a látszat szülte féltékenységi jelenetek, a szemrehányó zokszavak, a kétségbeesés pillanatai, a szöktetések meg ami már vele jár. Ez a dolgok rendje a finom modor szerint. Ezek alól az előírások alól magára adó udvarló nem vonhatja ki magát. De ajtóstól, tüstént nősüléssel rohanni ránk, nem adván meg a szerelemnek mindabból, ami az övé, csak a frigykötést, s a regényt épp csak a farkánál kapni el: erre én meg, atyám, csak azt mondhatom, ennél valami szatócsszerűbbet képzelni sem lehet, ennek puszta fölidézésétől is kavarg a gyomrom.

GORGIBUS Micsoda zagyvasággal hasgatod a fülem? S még ez nekik a finom szólás!

KATI Úgy bizony, bácsi. Kuzinkám nagyon is fején találta az igazságot. Még nyájasan is fogadjunk olyanokat, akik a széptevés ábécéjét sem ismerik, csak az hiányzik! Fogadni mernék hogy sosem látták a Gyengéd Szerelem útjainak térképét, hogy ismeretlen föld előttük a Hő Üzenetek, az Apró Figyelmességek, a Forró Levélkék, a Tüzes Versek fordulói. Hát nem látja, hogy egész lényük erre vall, hogy szemernyi sincs bennük, ami eleve jó véleményt keltene irántuk? Udvarló látogatásra jönni olyan nadrágban, amelyen cseppnyi csipke sincs, kalapban, amely tolldísztelenségben szenved, oly hajzattal, amely gondozatlanságban senyved, oly öltözékben, amelynek szalagnyomora égre kiált! Teremtőm, micsoda udvarlók az ilyenek? Mely kisigényűség a pipere, mely szárazság a társalgás terén! Elviselhetetlen, kiállhatatlan. Az sem kerülte el figyelmemet, hogy kihajtott gallérjuk nem a legjobb szabászt dicséri, s hogy nadrágjaikból a kívánt bőséghez legalább egy arasz hiányzik.

GORGIBUS Hát ez mind a kettő megkergült. Egy betű se megy a fejembe ebből a bolond locsogásból. Te Kati, meg te Magdi...

MAGDI Az egekre, atyám, rázza le már magáról ezeket a képtelen elnevezéseket, s szólítson másként bennünket.

GORGIBUS Hogyhogy képtelen elnevezések! Hát nem erre vagytok keresztelve?

MAGDI Ah, mennyek ura; atyám is be parlagi tud lenni! Mind mélyebb rejtély előttem, miképp is volt képes oly szellemdús leányt nemzeni, mint én vagyok. Kimondták-e valaha fentebb stílben azt, hogy Kati vagy Magdi? Egyik is épp elég volna, hogy a világ bár legszebb regényét értéktelenné tegye, ezt elismerheti.

KATI Úgy is van, kedves bácsi; egy kicsit is kifinomult fülnek gyötrő kínzatás ilyen nevezetek hallomása. A Polyxenia név, amelyet nénécském választott, s az Amintia [amincia] név, amelyet én adtam magamnak, sokkal bájosabb, ezt is el kell ismernie.

GORGIBUS Mondok valamit, mert látom, már csak ez segít. Szó sem lehet arról, hogy más nevet használjatok, mint amit a keresztapátoktól, keresztanyátoktól kaptatok. Ami pedig ezt a két fiatalembert illeti, akikről beszélünk, én ismerem családjukat is, vagyoni helyzetüket is, és úgy döntöttem, hogy hozzájuk mentek feleségül, arra készüljetek. Eleget lógtatok a nyakamon; nem korombeli férfinak való két ilyen lányra vigyázni; eddig is sok volt.

KATI Én a magam részéről mégsem mondhatok mást, bácsi, mint hogy a házasság igenis nagyon ízléstelen dolog. Mint lehet csak a gondolatát is elviselni annak, hogy valaki egy valóságos meztelen férfi mellé feküdjék?

MAGDI Tessék megengedni, hogy valamicske levegőt szívjunk ebben a szép párizsi életben, hiszen jóformán csak most érkeztünk meg. Hadd fonjuk mi is kedvünk szerint a magunk regényének szálait, ne tessék rögtön a végét sürgetni.

GORGIBUS (félre) Most már bizonyos, hogy meszet ettek. (Fennhangon) Megmondtam, amit megmondtam, egy kukkot sem értek ezekből a badarságokból. Én vagyok az úr a házban, s utolsó szavam az, hogy vagy férjhez mentek rövidesen mind a ketten, vagy apácának adlak benneteket, istenuccse megteszem.

ÖTÖDIK JELENET

Kati, Magdi

KATI Szent Isten, édesem, mi mélyre merült jó atyánk az anyagszerűségben. Szelleme mily röghöz tapadt, lelkén mily homály borong.

MAGDI Röstelkedem miatta, de hát mit tegyek, édesem? Mind kevésbé tudom elgondolni, hogy valóban a lánya vagyok. Azt hiszem, valami véletlen egyszer csak napvilágra hozza, hogy előkelő tőből eredek.

KATI Nem lepne meg. Minden tünet amellett szól. S jómagam is, ha én is végignézek magamon...

HATODIK JELENET

Mari, Kati, Magdi

MARI Valami lakáj van itt; azt kérdi, itthon tetszenek-e lenni, merthogy azt mondja, a gazdája tisztelkedni akar.

MAGDI Mikor tanulod meg már, ostoba személy, hogy ne ily közönségesen mondd a jelentenivalót. Hanem így: egy urasági mindentellátó vár kint az iránt érdeklődvén, megengedik-e urának, hogy személyét prezentálhassa.

MARI Szűzanyám, nem tudok én latinul, meg filozófiát se tanultam, ahogy maguk, a mindenféle nagy könyvekből.

MAGDI Ah, az orcátlan. Hogy ezt is el kell viselni! És ki légyen ama lakáj ura?

MARI Azt mondta, Mascarille márki úr őméltósága.

MAGDI Ah, édesem, egy márki! Egy márki! Igen, siess, közöld vele, hogy lehet szerencséje hozzánk. Bizonnyal a szebblelkűek közül való; már eljutott hozzájuk a hírünk!

KATI Minden bizonnyal, édesem.

MAGDI Inkább itt, e lenti teremben fogadjuk, mintsem szobánkban. Hozzuk rendbe némileg fürtjeinket, és legyünk méltók hírnevünkhöz. Gyorsan, nyújtsd már kezembe a bájak tanácsadóját.

MARI Ha pokolra jutok, sem tudom, mi isten teremtése az. Mondják rendes keresztény szóval, ha azt akarják, hogy megértsem.

KATI A tükröt add ide, műveletlen jószág, de vigyázz, be ne szennyezd üvegét képednek benne való megjelenítésével. (Kimennek)

HETEDIK JELENET

Mascarille, két gyaloghintós

MASCARILLE Hóha, emberek, hóha! Ho, ho, ho, ho, ho! Mintha ezek a bitangok szántszándékkal nyakam akarnák törni, úgy odazöttyintenek a falhoz, a kövezethez.

I. GYALOGHINTÓS Ha egyszer szűk az ajtó, rogyna rá az ég. Az úr parancsolta, hogy idáig hozzuk.

MASCARILLE Magától értetődik, ti, disznóformák. Tán azt akarnátok, hogy tollaim sudár alakját kitégyem légyen az esős idény zord mostohaságának, lábbelieimet pedig a sárral hozzam volt érintkezésbe? No, táguljatok azzal a hordszékkel.

II. GYALOGHINTÓS Szíveskedjék hát kifizetni bennünket.

MASCARILLE He?

II. GYALOGHINTÓS Azt mondtam az úrnak, szíveskedjék ideadni, ami nekünk jár.

MASCARILLE (nyakon vágja) Mit? Pénzt mersz kérni, te útonálló, egy magam-rangú személyiségtől?

II. GYALOGHINTÓS Mi, itt így fizetik ki a szegényembert? Talán az úr nagy rangját együk meg ebédre?

MASCARILLE Áh, áh! Na majd én móresre tanítlak benneteket. Még hogy ilyen senkiháziak merjenek ujjat húzni velem!

I. GYALOGHINTÓS (kézbe véve a gyaloghintó rúdját) De most már ide azzal a pénzzel, tüstént.

MASCARILLE Micsoda?

I. GYALOGHINTÓS Azt mondom: ide a pénzt, de nyomban.

MASCARILLE Ez már értelmesen beszél.

I. GYALOGHINTÓS Nahát, egy-kettő.

MASCARILLE Hogyne, hogyne; te, te úgy beszélsz, ahogy kell, de a társad csirkefogó, azt se tudja, mit mond. Nesze, elég lesz?

I. GYALOGHINTÓS Nem, nem elég. A pajtásom egy pofont is kapott, és ezért... (Fölemeli a botot)

MASCARILLE Lassan a testtel; nesze a pofonért. Ha szépen szólnak hozzám, odaadom én az ingem is. Elmehettek, de majd jöjjetek vissza értem, hogy a Louvre-ba [luvr] vigyetek, a király nyugovóra téréséhez.

NYOLCADIK JELENET

Mari, Mascarille

MARI Méltóságos uram, a kisasszonyok mindjárt itt lesznek.

MASCARILLE Nem kell sietniök; kényelemben vagyok itt, a várakozás őrhelyén.

MARI Már jönnek is.

KILENCEDIK JELENET

Magdi, Kati, Mascarille, Almanzor

MASCARILLE (miután köszönt) Hölgyeimet bizonyára meglepi abbeli merészségem, hogy ide bátorkodtam; ám e kellemetlenségért merőben kitűnő hírüket okolhatják; lényemre az érdem oly csáberőt gyakorol, hogy ellenállhatatlanul nyomába eredek.

MAGDI Ha kegyed csak az érdemet űzi, rossz helyt vadászik a mi mezeinken.

KATI Hogy körünkben érdemre leljen, kegyednek kellett volna magával hoznia.

MASCARILLE Áh! Ítéletük ellen jogorvoslattal élek. Valót mondott ezúttal a közhír, amidőn kegyetek értékét sugározta; kegyetek érdeme kontrát, rekontrát, szubkontrát, sőt nagydeftert mondva be nyeri meg a játékot Párizs leggálánsabb társaságában.

MAGDI Kegyes jóakarata nagyon is bő kézzel szórja a dicséreteket; sem én, sem kuzinkám nem tekintjük komoly tápláléknak ez édes hízelgést.

KATI Édesem, helyet kellene kínálnunk.

MAGDI Almanzor, kérem!

ALMANZOR Parancsol a kisasszony?

MAGDI Gördítse ide sebten az eszmecsere kényelmi kellékeit.

MASCARILLE De vajh legalább biztonságban érezhetem-e magam itt? (Almanzor kimegy)

KATI Mitől tart?

MASCARILLE Szívem valaminemű eltulajdonításától, szabadságomnak valaminő felkoncolásától. Oly szemeket látok itt, melyeket szerfelett csintalan kópéknak nézek, okom van félni, hogy rabigába vetnek, és férfilelkemet barbármód meghurcolják. Ördögbe is! Alig közelíti meg őket az ember, máris gyilkos hegyű nyilat villogtatnak. Ah, hitemre, rettegés száll meg; vagy tüstént kereket oldok, vagy kötelező jótállást kérek, hogy nem lesznek ártalmamra.

MAGDI Mi játszi szellem, édesem!

KATI Akárcsak a regényben Amilcar [amilkár].

MAGDI Ne rettegjen semmitől, márki úr. Szemünkben semmi gonosz indulat; ekképpen szíve nyugton alhatik, szemünk puszta ígérete alapján is.

KATI Ám esedezem, uram, ne legyen olyan kérlelhetetlen e zsöllye iránt, mely már negyedórája tárja feléje karjait; elégítse ki vágyát, hogy kegyedet keblére ölelhesse.

MASCARILLE (miután megfésülködött és megigazította térdkötő csipkéit) Nos, hölgyeim, mi véleménnyel vannak Párizsról?

MAGDI Sajna, mit mondhatnánk mi róla? A józan ész ellenpólusán kellene állnunk, ha nem vallanók be, hogy Párizs a csodák tárháza, a jóízlés, a finom szellemi élet és a széptevés góca.

MASCARILLE Ami engem illet, vélelmem szerint úriember csak Párizsban üdvözülhet.

KATI Vitathatatlan igazság.

MASCARILLE Igaz, ilyenkor egy kicsit latyakos, de hát az ellen való a gyaloghintó.

MAGDI Elismerhető, hogy a gyaloghintó bámulatos mozgóbástya a sár és a zord idő rohamtámadásai ellen.

MASCARILLE Sok látogatót fogadnak? A fentebbi társaságból kiket szerencséltetnek körükben?

MAGDI Sajna, még nem nagyon ismernek bennünket, de a legjobb úton vagyunk afelé, és van egy különösen jó barátnőnk, kinek szavát bírjuk, hogy elhozza hozzánk mindama urakat, akik verset közöltek a Válogatott Költemények Rózsaberkében.

KATI S még másokat is, kiket úgy emlegettek előttünk, mint döntő szavú ítélőbírákat a szép mívű alkotások terén.

MASCARILLE E dologban nálam jobban senki hasznukra nem lehet. Ez urak mind bejáratosak hozzám, s elmondhatom, nincs reggel, hogy legalább féltucat művészlélek ne lesné ébredésem.

MAGDI Óh, istenem! A legerősebb kötelékkel leszünk kegyed iránt lekötelezve, ha megteszi ezt a baráti szívességet. Mert hát ezeknek az uraknak az ismeretsége nélkül nem juthatni be a szellemi világba. Párizsban ők a közvélemény alakítói és forrásai. Kegyed a megmondhatója, akad köztük, akivel a puszta érintkezés elegendő ahhoz, hogy az embert mint műértőt emlegessék, még ha különben semmi más nem jogosít föl rá. – Ám előttem főképp az esik latba, hogy e művelt lényekkel való érintkezés során száz meg száz olyan dologról nyerünk értesülést, melyek tudása elengedhetetlen, melyek a szellemi élet lényegét alkotják. Ez úton juthatnak tudomásunkra a napi friss szellemi hírecskék, meg a versben és prózában folyó sok kedves vetélkedés. Így tudjuk meg azon melegében: Iksz úr mily csodaszép dallamot szerzett ilyen meg ilyen szövegre, Ypszilon úrnő pedig mily szöveget írt ilyen meg ilyen dallamra; ez madrigálban örökített meg egy boldog éjt, az stancákban sírta el kedvese hűtlenségét. Amaz tegnap este hatsoros versikét intézett egy bizonyos kisasszonyhoz, s ma reggel nyolc órára már meg is kapta rá a válaszverset. Ez meg ez az író pedig ennek meg ennek a megírására készül, a másik viszont regényének már harmadik kötetén dolgozik, emez pedig most rendezi műveit sajtó alá. A társaságban csak ilyenek révén nézik valakinek az embert. Ha valaki ezeket nem ismeri, annak a tudásáért, akármekkora is különben, én bizony egy lyukas mogyorót sem adnék.

KATI Valóban, a nevetségesség teteje, ha valaki szellemi embernek véli magát, de a társasági élet napi eseményeiről, akár csak egy-egy négysoros versike megszületéséről nincs értesülése. Jómagam talaj alá süllyednék szégyenemben, ha oly helyzet adódhatnék, hogy valaki megkérdezné, láttam-e egy olyan újdonságot, melyet nem láttam.

MASCARILLE Hát ez valóban szégyen, ha az ember nem azon melegében értesül a dolgokról. Emiatt azonban ne aggodalmaskodjanak. A szebblelkűek valóságos akadémiáját fogom kegyedéknél megteremteni, s ígérem, nem születhetik Párizsban olyan picurka vers, melyet nem kegyedék citálhatnak először. Én magam is, úgy, ahogy itt látnak, meg-meg szoktam próbálkozni az ilyesfélékkel, ha épp kedvet kapok rá. Párizs legelőkelőbb hölgyeinek ágyasházaiban, majd személyesen is lesz alkalmuk tapasztalni, kétszáz en-szerzeményű dalom, ugyanannyi szonettom, négyszáz epigrammám és ezernél több madrigálom kereng, hogy találós versecskéimet és arcképkölteményeimet ne is említsem.

MAGDI Bevallom, hogy rémesen oda vagyok az arcképfestő költeményekért. Annál valami előkelőbbet képzelni sem lehet.

MASCARILLE Arcképkölteményt írni nehéz; ahhoz mélyreható elmeél kívántatik, majd lesz módjuk megismerni néhányat saját szerzeményeimből; bizonyára megnyerik tetszésüket.

KATI Részemről, nekem a találós versek tetszenek iszonyatosan.

MASCARILLE Csiszolják az elmét; ma reggel is csináltam belőlük négyet, majd előadom, hogy megfejthessék.

MAGDI A madrigál is kellemes, ha jól kiformálják.

MASCARILLE Ahhoz különös tehetség van bennem; épp azon dolgozom, hogy madrigálban megírjam az egész római történelmet.

MAGDI Ah! Bizonyos vagyok benne, hogy remekmű lesz. Ha kinyomatja, egy példányra legalább igényt tartok.

MASCARILLE Mindegyikőjüknek egy-egy remekbe kötött példányt ajánlok föl máris. Könyvet kiadni különben rangon alulinak tartom; csak azért teszem, keressenek valamit a könyvkereskedők, ha már annyit zaklatnak írásért.

MAGDI Óriási gyönyör lehet, úgy képzelem, saját műveinket nyomtatásban látni.

MASCARILLE Nyilván. De hopp, ha erről van szó, el kell mondanom egyik rögtönzésemet, tegnap csináltam egyik barátnőmnél, egy hercegnőnél, akinél épp látogatóban voltam; mert a rögtönzésben ördögien ügyes vagyok.

KATI A rögtönzés a szellemi képesség próbaköve.

MASCARILLE Hallga tehát.

MAGDI Csupa fül vagyunk.

MASCARILLE

Óh óh, jaj nekem, nem ügyeltem,

Amíg nézésébe gyanutlan elmerűltem,

Szeme alattomban ellopta szívem, óh jaj,

Segítség! Tolvaj! Tolvaj! Tolvaj! Tolvaj!

KATI Ah, istenkém, ez már igazán a finom szólás netovábbja.

MASCARILLE Minden, amit csinálok, valahogyan bravúros; semmi feszesség, semmi iskolásság benne.

MAGDI Mérföldekre van tőle, legalább kétezerre.

MASCARILLE Méltóztattak megfigyelni a kezdő óh-óh-t? Hogy már ez minő rendkívüli, ez az óh-óh? Mint amikor egy illető hirtelen észbe kap: óh-óh! És meglepődik: óh-óh!?

MAGDI Bámulatos, igen; ezt az óh-óh-t én is annak érzem.

MASCARILLE Pedig magában véve semmiségnek tetszik.

KATI Az egekre, minőket beszél? Épp az ilynemű rátalálások belbecse a legdrágább.

MAGDI Nem szenved kétséget. Szívesebben lennék eme óh-óh! szerzője, mintsem egy egész hőskölteményé.

MASCARILLE A mindenét! De jó ízlése van.

MAGDI Hát nem is egészen akárminő.

MASCARILLE De nem méltóztatnak csodálatot tanúsítani eziránt is: jaj nekem! nem ügyeltem? Jaj nekem, nem ügyeltem. Nem vettem észre; mesterkéletlen szóval, nem vigyáztam. Amíg nézésébe gyanutlan, amíg ártatlanul, semmi rosszra nem gondolva, akár egy ma született bárány; elmerűltem, azaz nézésében gyönyörködtem, vizsgálgattam, szemlélgettem; szeme alattomban... Mi véleménnyel méltóztatnak lenni erről a szóról: alattomban? Pompásan van megválasztva, nemde?

KATI Remekül.

MASCARILLE Alattomban, suttyomban, mint amikor a macska elkapja az egeret. Alattomban. Alattomban.

MAGDI Felülmúlhatatlan.

MASCARILLE Ellopta szívem, óh jaj – elorozta, elcsaklizta. Segítség! Tolvaj, tolvaj, tolvaj! Nem méltóztatnak azt vélni, mintha egy illető szaladna, rohanna valami tolvaj után, hogy elkapja. Segítség! Tolvaj, tolvaj, tolvaj, tolvaj!

MAGDI El kell ismerni, szellemes és finom fordulat.

MASCARILLE Elénekelném a dallamát is, melyet rája szereztem.

KATI Tanult zeneszerzést?

MASCARILLE Én? Egy fenét.

KATI De hát akkor hogy volt lehetséges?

MASCARILLE A rangbeli ember mindent tud anélkül, hogy valaha bármit is tanulna.

MAGDI Kétely nélkül, édesem.

MASCARILLE Méltóztassanak fület hegyezni, vajh ízlésük szerint való-e a dallam: hm, hm, la, la, la, la, la. Az évszak zordsága iszonyú pusztítást tett finom hangorgánumomban: de sebaj, vegyük ezt is bravúrosan. (Énekel)

Óh, óh, jaj nekem! Nem ügyeltem... stb.

KATI Ez aztán a szenvedelmes ária! A szív szakad belé.

MAGDI Fülbemászó.

MASCARILLE Nem méltóztatnak úgy találni, hogy a gondolatot a dallam is pompásan kifejezi. Segítség! Tolvaj!... Mintha valaki torkaszakadtából kiáltana: se, se, se, segítség! tolvaj! tolvaj! aztán egyszerre, mint akiből kifogy a szufla: tolvaj!

MAGDI Erre lehet rámondani, hogy valaki érti a dolgok csínját, sőt a bínját, azaz a legfinomabb csínt és bínt. Biztosíthatom méltóságodat: az egész csodálatos; legfelsőbb elragadtatásomra szolgál úgy a dallam, valamint a szöveg.

KATI Soha nem láttam még ilyen erőmegnyilvánulást.

MASCARILLE Minden, amit csinálok, csak úgy csordul belőlem: minden előtanulmány nélkül.

MAGDI A természet igazán szerető anyaként bánt méltóságoddal, és szakadatlanul kényezteti.

MASCARILLE Általában mivel méltóztatnak idejüket tölteni?

KATI Semmivel a világon.

MAGDI Mind ez ideig a szórakozásoknak csak böjtnapjait szenvedtük, rettenetesen.

MASCARILLE Engedelmükkel kész vagyok kegyeteket a közeli napok valamelyikén színházba kísérni. Amúgy is új darab kerül színre, örvendeni fogok, ha együtt tekinthetjük meg.

MAGDI Nem mondunk rá nemet.

MASCARILLE Csak azt kérem kegyetektől, ha ott leszünk, méltóztassanak lelkesen tapsolni; mert elköteleztem magam, hogy sikerre segítem a darabot; a szerző ma reggel is nálam járt, hogy ne feledkezzem meg ígéretemről. Itt ugyanis az a szokás, hogy a szerzők nekünk, előkelőbbeknek, felolvassák új darabjukat, igyekezvén rábírni bennünket, hogy jóknak találjuk, és elöljárjunk a hírverésben. Képzelni méltóztathatnak, hogy ha mi kimondtunk valamit, vajh az állóhely ellent mer-e mondani. Jómagam is ilyesmiben igen lelkiösmeretes vagyok, ha én egyszer egy költőnek ígéretet tettem rá, a színházban a gyertyákat még meg sem gyújtják, én máris azt kiabálom: gyönyörű! isteni!

MAGDI Ah, ne is folytassa, a csodák helye ez a Párizs; száz meg száz esemény történik itt naponta, oly, amiről vidéken a legragyogóbb elmének sem lehet fogalma.

KATI Elég volt a lecke. Most, hogy így ki vagyunk okosítva, nem mulasztunk semmit a kötelességből; akármit hallunk is, sikoltani fogunk gyönyörűségünkben.

MASCARILLE Nem tudom, nem csalatkozom-e, ám kegyed arculatáról azt vélem leolvasni, mintha már írt volna színdarabot.

MAGDI Talán nem is jár olyan messze az igazságtól.

MASCARILLE Szavamra mondom, látnunk kell azt színpadon is. Köztünk szólva, én is írtam egyet, most akarom előadatni.

KATI Ah, és melyik társulatot ajándékozza meg vele?

MASCARILLE Micsoda kérdés. A Bourgogne [burgony] Színház királyi társulatát. Darabot sikerre vinni, ahhoz csak ők értenek; a többi színész mind kontár; azok a színpadon is úgy beszélnek, ahogy az életben. Nem tudják hortyogtatni, hörögtetni a verssorokat, nem állnak meg a kiemelkedő szép helyeknél. Anélkül pedig hogy tudhatja meg az ember, melyik a szép sor, ha a színész nem áll meg utána, és nem ad jelet, hogy most már kitörhet a lelkesedés?

KATI Csakugyan, ha egyszer mód van rá, hogy megéreztessék a hallgatókkal a mű szépségeit! Minden dolog annyit ér, ahogy érvényesítik.

MASCARILLE Mit méltóztatnak szólni kis kellékeimhez? Illenek öltönyömhöz?

KATI Pompásan.

MASCARILLE A szalag szerencsés választás volt.

MAGDI Őrjítően. Meglátszik, hogy Perdrigeonnál [perdrizson] dolgoztat.

MASCARILLE És térdkötő-csipkéimről mint méltóztatnak vélekedni?

MAGDI Gyönyör rájuk nézni is.

MASCARILLE Ha mással nem, azzal eldicsekedhetem, hogy negyedrőffel több bennük a csipke, mint szokás.

MAGDI Nem tagadom, hogy öltözék dolgában még nem láttam ilyen dús eleganciát.

MASCARILLE Közelítsék egy kicsit e kesztyűkhöz illatbeszívó szervüket.

MAGDI Irtóztatóan kellemes.

KATI Sohasem leheltem be finomabb keverékű szagosítót.

MASCARILLE És ez? (Hajporos parókáját szagoltatja velük)

MAGDI A lehető legjobb minőség. Lényünk legmélyére viszi kellemét.

MASCARILLE S tollaimról nem méltóztatnak egy kukkot sem ejteni? Hogy tetszenek?

KATI Őrjítően szépek.

MASCARILLE Méltóztatnak tudni, hogy szála egy arany? Már úgy vagyok, hogy valósággal rögeszmém: mindenből csakis a legszebbet veszem.

MAGDI Megnyugtathatom, hogy ebben teljes kettőnk közt a szimpátia. Őrülten kényes vagyok mindenre, amit magamra öltök; még bugyit is csak a legjobb műhelyből valót bírja a bőröm.

MASCARILLE (hirtelen feljajdulva) Jájjáj! Jájjáj! Jájjáj! Csak ne oly vadul! Kárhozzam el, hölgyeim, de ez már igazán sok. Panaszt teszek viselkedésük ellen. Ez már mégsem járja.

KATI Mi történt?

MASCARILLE Hogy mi? Egyszerre ketten is védtelen szívem ellen? Így rám törni jobbról is, balról is. Ah, ez a nemzetközi jogba ütközik; a küzdelem egyenlőtlen. Gyilkosok! – rögtön ezt fogom kiáltani.

KATI El kell ismerni, bármit mond, egyénien mondja.

MAGDI Bámulatosan eredeti szellem.

KATI A félelem nincs arányban a veszedelemmel; szíve idő előtt sikolt; még horzsolás sem érte.

MASCARILLE Horzsolás? Tetőtől talpig lenyúzták a bőrét.

TIZEDIK JELENET

Mari, Mascarille, Kati, Magdi, Almanzor

MARI Nagysága kérem, még valaki jött.

MAGDI Kicsoda?

MARI Jodelet vikomt őméltósága.

MASCARILLE Jodelet vikomt?

MARI Igenis.

KATI Ismeri?

MASCARILLE A legjobb barátom.

MAGDI Vezesd be gyorsan.

MASCARILLE Egy idő óta nem láttuk egymást, el vagyok ragadtatva, hogy a véletlen így összehoz vele.

KATI Már jön is.

TIZENEGYEDIK JELENET

Jodelet, Mascarille, Kati, Magdi, Mari, Almanzor

MASCARILLE Vikomt! Ah!

JODELET Márki! Ah! (Összeölelkeznek)

MASCARILLE Mely öröm, hogy találkozunk!

JODELET Mely boldogság, hogy láthatlak!

MASCARILLE Csókolj meg még egyszer, kérlek.

MAGDI (Katihoz) Angyalkám, kezdenek tudomást venni rólunk. Az előkelő világ, lám, felénk irányítja útját.

MASCARILLE Hölgyeim, méltóztassanak megengedni, hogy bemutassam nemes barátom-uramat. Becsületemre mondom, méltó, hogy megismerjék.

JODELET Lovagi kötelesség, idejárulván megadni, ami kegyeteknek kijár; bájosságuk minden minőségű halandót jobbágyi szolgáltatásra kényszerít.

MAGDI Ez az udvariasság már a hízelgés szélső határát súrolja.

KATI E napot mint ritka szerencséjű napot kell megjelölnünk kalendáriumunkban.

MAGDI (Almanzorhoz) Mozdulj már, fiacskám, hányszor mondjam ugyanazt? Nem látod, hogy karszék-szaporulati szükséglet állt elő?

MASCARILLE Ne méltóztassanak meglepődni, hogy a vikomtot ily állapotban látják. Csak nemrég lábadt föl betegségéből. Az sápasztotta ily haloványra, miként a mellékelt ábrázolat is mutatja.

JODELET Ezt gyümölcsözi az éjszakázás az udvarnál s a fáradalom a harcmezőn.

MASCARILLE Tudni méltóztatnak a hölgyek, hogy a vikomtban századunk egyik legvitézebb hadfiát tisztelhetjük? Tizenhárom próbás hős.

JODELET De nem különb, mint márkiságod. Nem titok, mit vittél te is véghez a csatatéren.

MASCARILLE Való igaz, egyszer-másszor már láthattuk egymást.

JODELET Mégpedig oly helyeken, ahol ugyancsak tüzes volt a lég.

MASCARILLE (Katira és Magdira tekintve) Az. De mégsem oly meleg, mint itt. Pfüh, pfüh, pfüh.

JODELET A hadban ismerkedtünk össze. Amidőn először láttuk egymást, barátom-uram egy huszárezred parancsnoka volt a máltai gályákon.

MASCARILLE Pontosan; kettőnk közül mégis vikomtságod a rangidős. Emlékszem, én még csak kezdő tisztecske voltam, amidőn méltóságod már kétezer lónak parancsnokolt.

JODELET Szép dolog a háború. De, kartács és golyó, az udvarnál manap kevés az elismerés a magunkfajta hadviselt férfiak számára.

MASCARILLE Ezért is akasztom majd én szögre a kardom.

KATI Én bizony őrült vonzódást érzek a kardviselők iránt.

MAGDI Én is szeretem őket. De én úgy, hogy a bátorságot a szellem frissessége fűszerezze.

MASCARILLE Emlékszel, vikomt, arra a félhold alakú sáncra, amelyet Arras [arrá] ostrománál mi foglaltunk el az ellenségtől?

JODELET Miféle félholdról beszélsz? Tökéletes telihold volt.

MASCARILLE Most már nekem is úgy rémlik.

JODELET Meghiszem azt, hogy emlékezem, a teringettébe is! Ott érte a lábamat az a gránátlövés, amelynek még ma is hordom a nyomát. Csak tapintsa meg, esedezem, itt egy kicsikét; érezni fogja, micsoda ágyúlövés volt.

KATI (miután megtapogatta a helyet) Csakugyan, a sebhely igen nagy.

MASCARILLE Méltóztassék ideadni még egy kicsit a kezét, s most tapogassa meg itt: itt hátul a tarkóm alatt. Megvan?

MAGDI Igen, érzek valamit.

MASCARILLE Muskétagolyó; a legutóbbi hadjáratban szereztem; abban is részt vettem.

JODELET (fölfedve mellét) Rajtam meg itt ment keresztül Gravelines [gravlen] ostromakor.

MASCARILLE (nadrágja gombjához nyúlva) Én is mutatok egy őrült sebhelyet mindjárt.

MAGDI Nem szükséges; elhisszük látatlanban is.

MASCARILLE Tiszteletre méltó jelek ezek. Megmutatják, ki mit ér.

KATI Semmi kételyünk e tekintetben kegyedék iránt.

MASCARILLE Vikomt, hintód itt?

JODELET Mi végre?

MASCARILLE Megkocsikáztathatnók a hölgyeket a város kapuin kívül, s megvendégelhetnők őket.

MAGDI Ma nemigen mehetünk el hazulról.

MASCARILLE Akkor hívassunk hegedűsöket, és itt táncoljunk.

JODELET Szavamra, okos gondolat.

MAGDI Ebbe készséggel beleegyezünk. Ám szaporulati szükség mutatkozik a társaság létszáma terén is.

MASCARILLE Hé-hó, Champagne [sampány], Picard [pikár], Bourguignon [burginyon], Casquaret [kaskare], Basque [bászk], La Verdure [la verdür], Lorrain [loren], Provencal [provanszál], La Violette [la violet]! Ördög vinné, ahány lakáj csak van a világon! Nem hiszem, akad még egy márki ebben az országban, akit oly pocsékul szolgálnának ki, mint engem. A bitangok folyton meglépnek mellőlem.

MAGDI Almanzor, közöld a márki úr őméltósága személyzetével, siessenek hegedűsökért, te pedig szólítsd ide a szomszédságbeli hölgyeket és urakat táncmulatásunk magányának benépesítése végett. (Almanzor kimegy)

MASCARILLE Vikomt, mit szólsz e szemekhez?

JODELET De tenmagadnak mi vélelmed róluk, márki?

MASCARILLE Vélelmem szerint érzelmeink bajosan szabadulnak innen tiszta bugyogóval. Legalábbis engem különös csikarás környékez itt bent, és szívemet már csak paraszthajszál tartja.

MAGDI Mily természetes minden szava! A világ legkellemesebb módján alakítja ki, ami eszébe jut.

KATI Meg kell hagyni, őrjisztő gazdagon ontja az ötletet.

MASCARILLE Bizonyságául annak, hogy eredetien belőlem jön, ami jön, erről is rögtönözni fogok valamit. (Gondolkodik)

KATI Óh, igen, szívem minden hitbuzgalmával esedezem, hallhassunk végre olyvalamit, amit valaki nekünk szerzett.

JODELET Szívesen beletársulnék magam is. Ám költői erem épp kiapadt a rengeteg érvágás folyamányaként, melyeket a napokban végeztettem magamon.

MASCARILLE A patvarba is! Az első sor mindig remekül sikerül, de a többivel már el-elakadok. Nagyon elhamarkodni mégsem akarnám; de szavamra, megcsinálom azt a rögtönzést, mihelyt kellő időm lesz hozzá. El lesznek bűvölve tőle.

JODELET Sátánian forog az agya!

MAGDI És mindig kecsesen és sziporkázva.

MASCARILLE Hallasd csak velem, vikomt; tartós ideje, hogy nem láttad a grófnőt?

JODELET Több három heténél, hogy meghívására nem feleltem.

MASCARILLE Azt tudod, hogy ma reggel a herceg nálam járt? Hogy vidékre vigyem, szarvasbőgésre?

MAGDI Megjöttek a barátnőink.

TIZENKETTEDIK JELENET

Jodelet, Mascarille, Kati, Magdi, Mari, Lucile, Célimène, Almanzor, hegedűsök

MAGDI Ah, istenem, bocsássatok meg, édeseim. Ez urakban született az eszme lángra lobbantani lábunkban a lelket, ezért kérettünk benneteket, hogy a társaságban mutatkozó űrt betöltsétek.

LUCILE Igen kedves tőletek, az bizonyos.

MASCARILLE Ez csak olyan hirtelen-sült bál; ám hamarost egész szabályszerűt is rendezünk tiszteletükre. A hangászok megérkeztek?

ALMANZOR Igenis, uram, itt vannak.

KATI Tessék, édeseim, parancsoljatok helyet.

MASCARILLE (mintegy előjátékul egyedül táncol) La, la, la, la, la, la, la, la.

MAGDI Elragadóan elegáns alakja van.

KATI Ahogy nézem, mester a táncban.

MASCARILLE (táncba vive Magdit) Szívem éppoly könnyedén fogja ropni ezt a palotást, akár a lábam. Taktust, hangászok taktust! Óh, mi kontár nép! Ily zenére lehetetlen táncolni! Ördög hordjon el benneteket! Nem tudtok taktusra játszani? La, la, la, la, la, la, la, la. Szaporábban! Falusi malacbanda!

JODELET (táncolni kezd) Ácsi! Csöndesebben azt a taktust. Nemrég keltem ki a betegágyból.

TIZENHARMADIK JELENET

Az előbbiek, Du Croisy, La Grange

LA GRANGE (kezében bot) Nicsak, nicsak, hát ti mit csináltok itt, csibészek? Három álló órája keresünk benneteket.

MASCARILLE (mert közben verik) Jájjáj, Jájjáj! Jájjáj! Azt nem tetszett mondani, hogy bot is lesz benne.

JODELET Jájjáj! Jájjáj! Jájjáj!

LA GRANGE Még csak az hiányzik, hogy úrnak adjátok ki magatokat, gyalázatos bitangok!

DU CROISY Ez, remélem, eszetekbe juttatta, kik vagytok. (Mindketten kimennek)

TIZENNEGYEDIK JELENET

Mascarille, Jodelet, Kati, Magdi stb.

MAGDI Mit jelentsen ez?

JODELET Fogadás volt.

KATI Mi? Hogy így elverjék kegyedéket?

MASCARILLE Istenkém, úgy tettem, mintha föl se venném; amilyen heves természet vagyok, még elragadtattam volna magam.

MAGDI Eltűrni egy ily sérelmet jelenlétünkben!

MASCARILLE Semmiség, nem kell túlozni. Nagyon régóta ismerjük egymást. Jó barátok közt ily csekélységért nem lehet neheztelés.

TIZENÖTÖDIK JELENET

Az előbbiek, Du Croisy, La Grange

LA GRANGE Mit mondtam, gazemberek? Még packázni mertek velünk? Ti meg, gyertek csak be. (Belép három-négy fölbérelt pribék)

MAGDI Mi vakmerőség megzavarni ilymód a békés ház nyugalmát?

DU CROISY Hogyhogy, hölgyeim, tűrjük talán, hogy lakájainkat különbül fogadják, mint bennünket, hogy a mi kontónkra tegyék itt ők a szépet, és bálozzanak kegyedékkel?

MAGDI Lakájaik!

LA GRANGE Igenis, a lakájaink; igazán nem szép s nem illendő, hogy ilyen rossz útra csábítják itt nekünk őket.

MAGDI Egek! Mily orcátlanság!

LA GRANGE De az már mégis sok, hogy a mi ruháinkban tetszelegjenek kegyedék előtt. Ha úgy beléjük szerettek, szeressék a szép szemükért őket, a mindenségit. Egy-kettő, vetkőztessétek le őket.

JODELET Pompa, ék – áldjon az ég!

MASCARILLE Így hull a porba a cím és rang!

DU CROISY Megálljatok, betyárok, hogy a mi utcánkba merészkedtetek! Majd teszek róla, máskor hova menjetek ruháért, hogy kedvesetek gyönyörködhessék bennetek.

LA GRANGE Hagyján, hogy a helyünkbe ültek; de a saját ruhánkban!

MASCARILLE Óh, Szerencse, hol a te állandóságod?

DU CROISY Gyorsan, gyorsan, szedjétek le róluk a legkisebb darabot is.

LA GRANGE Vigyétek már ezeket a göncöket, iparkodjatok. Most pedig, hölgyeim, azonmód, ahogy itt állnak, folytathatják velük az enyelgést, ameddig csak jólesik. Semmiféle korlátozással e tekintetben nem élünk. Barátom nevében is biztosítom kegyedeket, hogy egy cseppet sem leszünk rájuk féltékenyek. (Mindketten el)

KATI Ah, mi szégyen!

MAGDI Megpukkadok mérgemben.

AZ EGYIK HEGEDŰS Hát most mi lesz? Bennünket ki fizet ki?

MASCARILLE Kérdjék a vikomt úr őméltóságától.

A HEGEDŰS (Jodelet-hoz) Kitől kapjuk meg a pénzünket?

JODELET Kérjék a márki úr őkegyelmességétől.

TIZENHATODIK JELENET

Az előbbiek, Gorgibus

GORGIBUS Hej, semmirekellők, ti; szép históriába kevertetek megint, ahogy látom. Mondhatom, épületes dolgokat hallottam ettől az épp most kiment két uraságtól!

MAGDI Óh, atyám, gyalázatos tréfát űztek velünk.

GORGIBUS Azt, gyalázatos tréfát, de amire ugyancsak rászolgáltatok a szemtelenségtekkel, seprűznivalók. Zokon vették, ahogy fogadtátok őket. De ezt a megszégyenítést is nekem, boldogtalannak kell lenyelnem.

MAGDI Ah, esküszöm, hogy elégtételt veszünk, vagy megöl a keserv. És ti, elvetemedettek, van merészségtek még itt tartózkodni pimaszságtok után?

MASCARILLE Így bánni egy márkival! Ez már a nagyvilági élet; hagyjon el csak egy percre a szerencse, ellöknek, akik addig ölelgettek. Gyerünk, pajtás, próbáljunk másutt szerencsét. Látom már, itt csak a hiú külsőt nézik, s a pucér erényt semmibe sem veszik. (Mindketten el)

TIZENHETEDIK JELENET

Gorgibus, Magdi, Kati, hegedűsök

AZ EGYIK HEGEDŰS Kérem, elvárjuk, hogy ha ők már nem, uraságod fizesse meg, hogy itt játszottunk.

GORGIBUS (verve őket) De még mennyire megfizetek, csak győzzétek, nesztek, zsebre rakni a pénzt. És ti, égetnivalók, igazán nem tudom, mi tart vissza, hogy veletek is ne így bánjak. Rólunk pletykál, rajtunk nevet majd mindenki; ezt szereztétek magatoknak a kergeségtekkel. Bújjatok a szemem elől, bújjatok el örökre, haszontalan népség. (Egyedül) Ami pedig meghőbörítette őket, ez a sok ostoba agykoholmány, tunya fejek gyártotta, csak időfecsérlésre jó, veszedelmes regények, versek, szonettek, balladák, balgaság – ti pedig menjetek a poklok mélységes fenekére!