A XIX. századi metafora szimbolikus megjelenítési mód, melyet József Attila használt kifejezésként Arthur Rimbaud Meghökkentek című verse fordításakor. A megnevezés az éhező és ételért sóvárgó gyerekekre utal, akik rácson keresztül figyelik a pékeket miközben kisütik a friss kenyeret. Ezek a kisemberek a megtestesítői a proletariátus létnek és a fordításból kiindulva József Attila gyermekkorának is.