A bibliai történetet Máté evangéliumából ismerjük. A napkeleti bölcseket egy csillag vezérelte Betlehembe. „Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket, s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Máté 2, 11–12; dr. Kosztolányi István fordítása)

Jézus születése, a „háromkirályok” imádása egyik legkedvesebb témájuk a művészeteknek évszázadok óta. A legenda a népi betlehemes játékokban ma is elevenen él.

József AttilaBetlehemi királyokcímű életképében ezeknek a népi játékoknak a bensőséges hangulata érződik. A fennkölt ünnepélyesség helyett meghitt áhítat, játékos kedvesség árad belőle. Így a misztérium varázsát mindnyájunk élményévé alakítja.

A messziről jött királyok (Menyhárt, Gáspár, Boldizsár) jóízű, szíves falusi üdvözlő szavakkal („adjonisten”, „jónapot”) szólítják meg Isten fiát, a szegények királyát. Bemutatkozásuk bensőségesen kedves, egyszerű. A királyok népi humorral megrajzolt portréja, beszédstílusa falusi életformát és egyszerű, természetes gondolkodásmódot idéz. A napkeleti bölcsek uralkodók, ám a „lángos csillag” vezette úton „gyalog jöttek, mert siettek”, főtt kolbászuk elfogyott, fényes csizmájuk megrogyott, s aranyat hat marékkal, tömjént vasfazékkal hoztak ajándékba. – Ezek az ellentétek itt most nem a feszültség hordozói, hanem a misztikumot emberközelbe varázsló elemek.

Az utolsó versszak pársoros leírása összhangban áll a költemény egészének hangvételével, hangulatával. Szűz Mária„boldogságos kis mama”, aki gyermekét szeretné már megszoptatni, s szemérmesen, irulva-pirulva, jó éjszakát kívánva köszön el a három királytól.

A versszerkezet az egész költeményt uraló játékosság formai kerete. A nyolcsoros strófákban egyedi sorszerkezetek váltogatják egymást – nem szabálytalanul.

Figyeljük meg a költemény ritmikáját, rímelhelyezését az első versszak alapján!

Életkép: a 19. század népiességének jellegzetes műfaja. Témáját a mindennapi élethelyzetből meríti. Prózai vagy verses formájú (pl. Petőfi Sándor: Egy estém otthon, Arany János: Családi kör).