Jókai Mór (1825–1904) irodalmunk egyik legtermékenyebb és legolvasottabb regényírója volt. Hatalmas életművet hagyott maga után, s az ő teremtette meg Magyarországon a modern értelemben vett széles olvasóközönséget. A magyar elbeszélő stílust ő emelte igazi magaslatra. Az elődei, kortársai nehézkesebb, körmondatos stílusát nála a könnyed természetesség, az élőbeszéd frissessége, eleven, szellemes modora váltja fel. Mondatszerkezeteit, párbeszédeit a mai olvasók is élvezik. Számunkra a legnagyobb nehézséget a meglehetősen sok idegen, latin és német szó jelenti, meg azok az elavult jogi, politikai, vallási kifejezések, tudományos-technikai műszavak, amelyek m ögül mára már eltűntek az eredeti fogalmak. Népszerű kiadásokban a lap alji vagy a kötet végi szómagyarázatok feloldják a szövegértés efféle akadályait, ezek azonban mindenképpen megnehezítik a folyamatos olvasást.

Jókai Komáromban (ma Szlovákiához tartozik) született. Édesapja nemesi származású ügyvéd volt. – Középiskolái elvégzése után jogot tanult, ügyvédi oklevelet szerzett, de sohasem lépett jogi pályára. – Az 1848-as márciusi pesti forradalom egyik főszereplője Petőfi Sándor mellett. 1848-ban feleségül vette a kor ünnepelt színésznőjét, Laborfalvi Rózát. A fegyveres szabadságharcban nem vett részt, Világos után mégis bujdosnia kellett.

Első sikeres korszaka az 1850-es években kezdődött. Ebből a korból való két kitűnő remeke: Egy magyar nábob(1854) és Kárpáthy Zoltán(1855).

Írói munkásságának fénykora az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés utáni időszakra esik. Ekkor születtek legjelentősebb művei: A kőszívű ember fiai(1869), Fekete gyémántok(1870), Az arany ember(1872), És mégis mozog a föld(1872) – Utolsó éveiben is rengeteget dolgozott, de a „hősi” nagy regények helyét kalandos történetek foglalták el. – 79 éves korában halt meg.

Körmondat: mondatalakzat, amely többszörösen összetett, szabályos ritmusú mondatból áll; szerkezetileg általában két részre osztható, egy nagyjából azonos egységekből álló előkészítő mellékmondat sorból és egy összefoglaló, lezáró (csattanó) jellegű főmondatból vagy főmondatokból.

Bóka László: A kőszívű ember fiai, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1958 (In: Bóka László: Tegnaptól máig: Válogatott tanulmányok, esszék, cikkek)

Munkácsy László: A kőszívű ember fiai, Raabe Kiadó, Bp., 2001

Miklós Pál: Jókai metafizikája, 1971

Kovács Kálmán: "Jobb idők reményét..." : A kőszívű ember fiairól, 1975

Nagy Péter: A kőszívű ember fiai, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1968 (In: Nagy Péter: Táguló világ)

Rónay György : A kőszívű ember fiai, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1985 (In: Rónay György: A regény és az élet : Bevezetés a 19-20. századi magyar regényirodalomba)

Balázs Mihály: Jókai Mór, Tankönyvkiadó, Bp., 1975 (In: Balázs Mihály: Írók, képek: Írók, költők gyermek- és ifjúkora)

Lengyel Dénes: Jókai Mór, Gondolat (folyóirat), Bp., 1968

Németh G. Béla: Jókai Mór, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1971 (In: Németh G. Béla: Türelmetlen és késlekedő félszázad)

Péterfy Jenő: Jókai Mór, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. , 1962 (In: Péterfy Jenő válogatott művei)

Sőtér István: Jókai Mór, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1979 (In: Sőtér István: Félkör: Tanulmányok a XIX. századról)