A regény befejezése az eddigieken kívül is számos meglepő, „csodás”, nem várt fordulatot tartalmaz.

Jenő egy tévedés, egy névcsere következtében hal meg. Hogy megmentse családja boldogságát, Ödön helyett elindul Pestre a vésztörvényszék elé. Így lett a csendes, félszeg, visszahúzódó legkisebb fiúból a család egyetlen mártírja, igazi „hős”. „Mert meghalni egy ügyért, melyet imádunk s melyben hiszünk: – emberi becsvágy; ámde meghalni egy ügyért, melyet imádunk, de melyben sohasem hittünk: emberfölötti áldozat. – Mások 'derék emberek', de ez a 'hős'.”

Richárd szintén a pesti Újépület (haditörvényszék) foglya: rá is, a többi rabbal együtt, a vérpad, a halálos ítélet vár. Életét mégis az „ördögnek”, Plankenhorst Alfonsine bárónőnek köszönheti. A bosszút lihegő nő értesíti a teljhatalmú kormányzót, Haynaut, hogy másnap felmentik Magyarország kormányzóságától. Csak egy éjszakája van hátra, hogy aláírja a fogoly katonák halálos ítéletét. – Az eredményről kiszámított késleltetéssel értesülhet az olvasó: a vérig sértett tábornagy úgy vág vissza az őt felmentő miniszternek, hogy mind a százhúsz vádlottnak megkegyelmez, s valamennyit szabadon bocsátja. Teljhatalma volt rá. A bosszú gyönyörében kéjelgő Alfonsine és Richárd ugyanazzal a vonattal érkezik Bécsbe, s csaknem egy időben közli az egyik Edithtel Richárd halálát, a másik ennek eleven cáfolatát.

A regénytörténet legvégén derül fény arra, hogy miféle okok szították a Plankenhorstok féktelen gyűlöletét, sokféle ármányát Liedenwall Edith és a Baradlayak ellen. Az agglegénynek maradt Plankenhorst Alfréd jelentős vagyona és módosított végrendelete volt valójában a két bárónő gonosz cselekedeteinek mozgatórugója. A háromszázezer ezüstforint hagyatékért folyt a küzdelem. „Az emberek nem rosszak ingyen – fűzi hozzá gondolatait Jókai –: csak úgy a rosszaság szeretetéből.” A mű szerkezetére, cselekménybonyolítására jellemző a végrendeletek nagy szerepe a főhősök életében. Baradlay Kazimir testamentuma indítja el az eseményeket, s Plankenhorst Alfréd hagyatéka zárja le. Ez utóbbiról a főhősök (Richárd és Edith) a végkifejletig semmit sem tudnak. Hogy mit ismernek – vagy ismerik-e egyáltalán – a Baradlay fiúk apjuk végakaratából, az nem derül ki a történések során. Legfeljebb csak közvetve – anyjuk döntései révén – lehet róla tudomásuk. Így lesz ez a két titkolt, titkos végrendelet emberi sorsok irányítójává.

A mű epilógusa, a Húsz év múlva című fejezet már nem tartozik a regénytörténethez. Az író gondosan elvarrja a meseszálakat: Palvitz Károly és Plankenhorst Alfonsine további sorsáról értesülhet az olvasó.

Végkifejlet: szerkezeti egység az epikai és drámai művekben.

Epilógus: utószó, utóirat (gör.).

Váratlan fordulat: cselekményelem; a kalandregények legfőbb ismérve.