Eposz

A verses nagyepika legfontosabb – s a régebbi századokban különösen népszerű – műfaja az eposzvagy hősköltemény.

Az eposz nagy terjedelmű, kötött formájú (verses) elbeszélő költemény. Hősei rendkívüli képességekkel rendelkező, kiemelkedő emberek (félistenek), akik egy-egy közösség vagy az emberiség sorsára nézve jelentős tetteket visznek véghez. Tárgya rendszerint valamilyen nagy harc, háború. A hős vagy a hősök küzdelmeibe természetfeletti, isteni erők is beleavatkoznak: támogatják vagy akadályozzák a kitűzött célok elérését. Az eposz világképét egyén és társadalom, ember és természet, halandók és halhatatlanok harmóniája jellemzi. Az eposzi hős számára a hírnév, a dicsőség a legfőbb, az életnél is nagyobb érték. Ez a sajátos erkölcsi értékrend magyarázza a főszereplő(k) példaképül szolgáló, halálmegvető bátorságát.

Az eposz ősforrásai olyan mítoszok, hősénekek lehettek, amelyekben valamely közösség az őseire emlékezve azok tetteit magasztalta. A szájhagyományozás útján öröklődő epikus énekeket később egy-egy nagy tehetségű énekmondó egységes, zárt és kerek műalkotássá foglalta össze.

Homérosz portréja

Homérosz

A műfajon belül megkülönböztethetjük a népeposzt(a nép ajkán keletkezett s csak későbbi gyűjtés alapján feljegyzett művet, pl. Kalevala) és a műeposzt(ismert szerző önálló alkotását).

Eposz: nagyepikai műfaj; hexameterben írott költemény, melyben egy különleges képességekkel rendelkező hős isteni segítséggel egy egész nép életére kiható változást hajt végre; rendszerint egy nép eredetéről vagy nagy vállalkozásáról (pl. háború) szól.

Vers: a szépirodalmi szöveg ritmikai formája. A szerző a szöveg megformálásakor nemcsak a gondolati tartalom elrendezésére ügyel, hanem formai-zenei-ritmikai eszközökkel is erősíti a hatást.

Verses epika: az epikai művek ritmikai forma szerinti csoportja; versformában írott epikai mű.

Elbeszélő költemény: verses elbeszélés, költői elbeszélés; verses kisepikai műfaj, nagyfokú költőiség jellemzi (Petőfi: János vitéz).