A humoros, anekdotázó elbeszélő költemények egyik legsikeresebb darabja Garay János(1812–1853) Az obsitos című alkotása (1843).

Garay János egy ősrégi irodalmi típust, a hetvenkedő, kiszolgált katonát magyar környezetbe helyezi. Remek életkép bontakozik ki az elbeszélésből. Színhely a falusi kocsma. Az iddogáló, beszélgető, vidám parasztlegények estefelé egyre nagyobb kíváncsisággal figyelik az obsitos vitéz „merész beszédeit”. Háry János– a napóleoni háborúkat (1800–1814) megjárt vén baka – vakmerő nagyotmondásaival, erős túlzásaival kápráztatja el naiv hallgatóságát. Nemcsak a dicsőség, a hírnév vágya hajtja, a bor mámora is fűti, midőn „kalandos életéből regét regére kezd”. A kocsmai társaság pedig hüledezik és ámuldozik a képtelen, mesébe illő kalandokon. Csupán a furfangos diák gyakori prüsszentése fejez ki némi hitetlenkedést, bújtatott kétkedést, de huncut kópésággal mégis nógatja az öreg katonát újabb, hihetetlennél hihetetlenebb mesékre. Így kezd bele a nagy Napóleon császár (1769–1821) elfogásának históriájába.

Napóleon katonai nagysága, hírneve – a vén baka előadásában – szinte semmivé törpül a magyarok, kivált a magyar huszárok vitézsége előtt. Természetesnek tűnik hát, hogy vitéz Háry János könnyedén nyakon csípi az életéért aggódó, kegyelemért könyörgő uralkodót. A mesemondó hős szíve egy pillanatra sem lágyul meg a „lánchordta francián”, de a császárné, Mária Lujza kérésére gáláns lovagiassággal bocsátja szabadon a foglyot. Az igazi magyar vitéz egy szép asszonyért mindenre kész: Háry János sem tud ellenállni az arannyal, gyémánttal ékes hölgy sokat sejtető ajánlatának. (Mária Lujza, I. Ferenc osztrák császár leánya, Napóleon második felesége.)

A humor forrása nem csupán a főhős hencegő nagyotmondásainak sorozata, hanem a környezetrajz, a nagyszerűen jellemzett hiszékeny hallgatóság is.

Életkép: a mindennapi élethelyzetet témául választó alkotás; prózai vagy verses formája egyaránt lehetséges (pl. Petőfi: Befordúltam a konyhára).

Csanádi Imre: Mesterek és mesterkedők: Tallózás a XVIII-XIX. század rosszul ismert magyar költészetében. Garay János, 1982 (In: Kortárs 6. sz. (1982. jún.))

Töttős Gábor: Garay János, Garay Alapítvány, Szekszárd, 1993