A költemény szerkezete bonyolult, az események nem időrendi egymásutániságban, egy cselekményszálon bontakoznak ki. Többszólamúság, párhuzamos szerkesztésmód jellemzi a művet. Két időbeli szólam szolgál a történet alapjául: a két énekes a múltat pengeti lantján, míg Ali szolgája a jelenről beszél.

Az első két versszak három színhelyet jelenít meg. A leírás mozgalmas: látjuk az alkonyi napsugarak fényével megvilágított, por- és füstfelhőbe borult vár romjait s szemközt a „nyájas, szép zöld hegyorom” tetején a lobogós kopjával megjelölt sírhalmot, a Szondit sirató, térdeplő lantosokat. Lent, a „völgyben alant” a nyüzsgő török táborban a győztes zsarnok diadalmámorát üli.

A leíró versszakok utáni drámai dialógussal folytatódik a ballada. Először Ali és szolgája párbeszédét halljuk. A kegyetlen basa negédes szóvirágokkal várja, sürgeti az apródokat, hogy az ő dicsőségét zengjék ezentúl. – Arany János a keleties stílussal, török szavakkal hitelesíti a történelmi eseményt.

Az ötödik strófától kezdve bontakozik ki a két külön világ értékrendje. A páratlan szakaszokban az apródok históriás énekben idézik fel a közelmúltat, az egyenlőtlen erőkkel vívott harcot, Szondi György rendíthetetlen, meg nem alkuvó hősiességét és dicső halálát. A páros versszakokban a jelenről beszél a török küldött. Eleinte csábító ígéretekkel próbálja rávenni az ifjakat, hogy álljanak az idegen hatalom szolgálatába, legyenek hazaárulók, szolgálják Alit ezentúl. Az apródok éneke fokozatosan emelkedik himnikus magasságba, a török küldött fokozatosan veszti el türelmét, s majd kifogyva érveiből, durva szavakkal gyalázza Szondit és fenyegeti börtönnel a megingathatatlan dalnokokat. A két apród átka a költemény végén jelképes, általános érvényű: a költők a hűség és a hazaszeretet erkölcsi parancsát közvetítik. (Ugyanezt sugallja az V. László[1853] és A walesi bárdok[1856] című ballada is.)

A szövegben előforduló nevek, régies kifejezések: "bülbül", "huri", "ormó", "gyaur", "sörbet", "pálma", "álgyú", "kaftán", "cseléd", "kelevéz", "Rusztem", "a hegy menedéke".

Figyeljük meg a költemény különös, izgatott menetű ritmikáját! Az uralkodó versláb az anapesztus. Az első három sorban a hatodik szótag csonkaláb, utána éles sormetszet következik; a negyedik sor tisztán anapesztusi lejtésű.

Versláb: az időmértékes verselés alapegysége; egy hangsúlyos és egy hangsúlytalan részből álló egység, melynek ismétlődése verssorokat eredményez.

Többszólamú ballada: más elnevezéssel párhuzamos szerkesztésű ballada; balladatípus, amelyben különböző egyidejű cselekmények fonódnak össze.

Sormetszet: cezúra, verssoron belüli ütemhatár.

Anapesztus: két rövid és egy hosszú szótagból álló versláb.

Imre László: Az Arany-ballada rétegei, Tankönyvkiadó, Bp., 1988 (In: Imre László: Arany János balladái)

Fábián Berta: A Szondi két apródja című ballada narratív hely- és időviszonyai, 1995 (In: Magyartanítás 5. sz. (1995. nov.))