A műballada Európa-szerte a romantika korában lett népszerű (eredetileg ősi népköltészeti műfaj volt).

A romantikus ballada verses epikai műfaj, amelyben mindhárom műnem (líra, epika, dráma) elemei ötvöződnek. Cselekménye sűrített, elbeszélésmódja szaggatott; az események főként a drámai párbeszédekből vagy lírai monológokból állnak össze. Rendszerint tragikus témát dolgoz fel.

Műballada: Európa-szerte a romantika korában lett népszerű (eredetileg ősi népköltészeti műfaj volt). A romantikus ballada verses epikai műfaj, amelyben mindhárom műnem (líra, epika, dráma) elemei ötvöződnek. Cselekménye sűrített, elbeszélésmódja szaggatott; az események főként a drámai párbeszédekből vagylírai monológokból állnak össze. Rendszerint tragikus témát dolgoz fel.

Dráma: a hagyományos műnem kategóriák egyike, a dráma akció és dikció egysége, a legobjektívebb műnem.

Epika: a hagyományos műnemek egyike, az elbeszélő műfajok csoportneveként használatos. Az elbeszélő mű történetet vagy eseménysort mond el rendszerint egyes szám harmadik formában, prózai és verses formája egyaránt lehetséges.

Líra: (görög szó: húros hangszer, lant); a hagyományos műnemek egyike. Eredete szerint megkülönböztetünk ősköltészeti alkotásokat, melyek szerzői ismeretlenek szájhagyomány őrizte meg néhány darabjukat, illetőleg népköltészeti és műköltészeti alkotásokat. Az előbbiek szerzője szintén ismeretlen, témáját a közösségi lét eseményeiből meríti, legfőbb sajátossága az anonimitás. Az utóbbiak szerzője ismert konkrét szerző, konkrét idő- és térbeliség, valamint társadalmi beágyazódás jellemzi. A líra a szubjektivitás műneme, lényegében az ember (leginkább a szerző) belső élményeinek kifejeződése, érzelmeinek és hangulatának ábrázolása, képekbe rögzítése. Az objektív tárgyi világ tényeivel szemben az egyéni tudattartalmak az elsődlegesek. A líra tükrözési módszerére is jellemző a teljesség igénye. A szövegek intenzitásának, tömörségének eszközei a költői képek és a stílusalakzatok; a szöveg versformája, a ritmus és az akusztikai hatások, azaz a zenei hangzás keltette érzelmi-hangulati többletjelentés; írott szöveg esetén az íráskép és az írásjelek egyéni használata, a nyomtatott forma képének esetleges többletjelentése (pl. szabad vers, képvers). Előadásmódját tekintve a lírai költemény rendszerint monológ, de természetesen lehetségesek eltérések is (pl. a balladákban, eclogákban). Líraiság: a lírai művekre jellemző jegyek (pl. érzelmi telítettség) megjelenése drámai vagy epikus alkotásokban.

Monológ: magánbeszéd, a dráma szereplőjének önmagához intézett szövege, amelyből a néző megismerheti a szereplő lelkiállapotát, legbensőbb viszonyát az eseményekhez.

Ballada: „tragédia dalban elbeszélve”, drámai feszültségű, szaggatott menetű, rövid, tömör, rendszerint tragikus tárgyú verses kisepikai műfaj párbeszédes és lírai elemekkel átszőve.