A regény olyan álműfaja, mely a romantika berkeiben fogant, tematikáját tekintve egy-egy nemzet függetlenségi harcait dolgozza fel, a benne szereplő főhősöket pedig egyfajta hősi ideálként állítják a befogadó elé. A magyar irodalomban a heroikus regény Jókai Mór Kőszívű ember című művében rajzolódik ki legtisztábban.

Jókai Mór, magyar író 1854-ben kiadott regénye, mely a főhős, Kárpáthy Zoltán karakterfejlődését követi végig, a reformkor idején.

Olyan esemény, mely a körülmények ellenére bekövetkezik.

Színművésznő. Kezdetben a Várszínház, majd a Nemzeti Színház színésze. 1848-ban Jókai Mór felesége lett, ő szerzett férjének menlevelet a világosi fegyverletétel után.

Dagályos, fellengzős.

művészi felfogás, mely elveti az öncélúságot, s a művészetet valamely cél, eszme szolgálatának rendeli alá.

1872-ben keletkezett, Jókai Mór legpoétikusabb regénye. A regény líraiságát magyarázza, hogy az írót sok személyes szál fűzi a regényhez, hiszen szülővárosának, Komáromnak sajátos világát idézi. A regényben személyes emléket őriz Noémi alakja, amely Jókai Mór idős kori szerelmére enged következtetni, a 18 éves Lukács Otíliára. Az aranyemberben a romantika vonásai a realizmus jegyeivel keverednek. A mű realisztikus képekben festői tájleírásokban gazdag. A költő szereplőinek élettörténetével azt példázza, hogy ebben a társadalomban az ember sorsa és jelleme alá van rendelve a pénz hatalmának.

erős érzelmi, indulati tartalommal közölt kijelentés.

Jókai Mór (1825-1904) magyar író egyik legismertebb romantikus regénye A kőszívű ember fiai. A cselekményszál végigkalauzol bennünket a három Baradlay fivér Ödön, Richárd és Jenő hazatérésén, szerelmein és a szabadságharc fájó küzdelmein. A családregény mellékszálában kibomlik az anyai „ág” is, ugyanis a cselekményszál tudatalatti mozgatója maga Baradlayné, akinek állandó harcot kell vívnia megboldogult férje fennmaradt szellemiségével.

Könyvben, cikkben: nem közérthető szóhoz fűzött magyarázat; (nyelvt) valamely szó eredetét, történetét tárgyaló cikk.

(fr) Ellentét, ellentétesség

Főként drámai művekkel kapcsolatos fogalom. Azt az összetett helyzetet jelöli, amelyben különböző személyek, érdekek álláspontok kerülnek egymással szembe.

( gör, „ki nem adott) rövid, jellemző, mulatságos történet. Eredeti értelmében kiemelkedő (történeti) személyiség hétköznapjait, gáláns kalandjait, emberi gyengéit vagy szellemes mondásait bemutató kis párbeszédes jelenet, elbeszélés. Néha megközelíti a t

Ókori lírai műfaj. Eredetileg Dionüszosz isten csodás tetteiről szóló himnikus mű, amelyet fenséges, elragadott hangulat, stílus és dallam jellemez. A Dionüszosz -ünnepségeken ( Kr.e VI. századtól) férfikórusok adták elő. Arisztotelész ebből eredezteti a

Ábrázolási módszer, mely több művészeti ágban, műfajban is fellelhető. Jellemzője pl. a gúny. Eszközei pl. az arányok megváltoztatása, túlzás.

Az epikus művek szerkezetében gyakran elkülöníthetünk két vagy akár több, egymással csak adott pontokon találkozó majd szétváló, s a végkifejletben összetorkolló cselekményszálat. Ha ezek nem egyenrangúak, megkülönböztetjük a főcselekményt a mellékcselekm

A regényben felvázolt cselekvés, történes ideje, a regényben eltelt idő.

bevezetés, a drámai mű azon része, amelyen az író megismertet az előzményekkel és bemutatja a kiinduló helyzetet

A dráma, illetve valamely cselekmény végső kibontakozása, legvégső szakasza.

Szónoklattan, a szónoklás művészete.

Különböző megjelenésű rímes költemények, melyekre változatos verselés jellemző.

Erkölcsi tanulsággal rendelkező történet. Példabeszéddel többek között a Bibliában is találkozhatunk. Ilyen pl. a tékozló fiú története.

( lat-ném) 1. Hírmagyarázat, szövegmagyarázat. 2. Kiegészítő vagy bíráló megjegyzés.