Az eposz mellett a nagyepika másik fontos műfaja a regény. Pontos, minden műre érvényes meghatározása nem létezik: ahány regény, annyi definícióra lenne szükség. – Ezért csak a 19. századi regények (ekkor érte el a műfaj fejlődésének csúcsát) legfontosabb ismertetőjegyeit sorolhatjuk fel. A regény – egy-két kivételtől eltekintve – prózai formájú. A novellánál nagyobb terjedelmű elbeszélő mű, és hosszabb időtartamot felölelő történetet ábrázol. Több meseszálból összefonódó, szerteágazó cselekménye egy meg nem történt (lehet képzeletbeli) eseménysort megtörténtként ad elő. A regényhősök is csak képzelt (fiktív) alakok. Ha valódi eseményekről és megtörtént dolgokról szól a történet, akkor dokumentumregényről beszélünk. A történetszövés mellett fontos szerepet kap a szereplők érzés- és gondolatvilága, a cselekmény folyamán kibontakozó jellemfejlődése. A regények eseményei – rendszerint – valóságos időben és földrajzilag meghatározott térben zajlanak le. A regény ismereteket is tartalmaz, s írójának szándéka szerint egy meghatározott világkép (világszemlélet) szolgálatában áll.

A regényvilágot legtöbbször az író harmadik személyű előadása teremti meg. Ez az író „mindent tud” hőseiről: ismeri gondolataikat, legbensőbb érzéseiket is. – Vannak olyan regények is, amelyekben egy szereplő egyes szám első személyben meséli el az eseményeket (én-regények).

A regény osztályozásának nincsenek egységes szempontjai. A legáltalánosabban használt csoportosítás megkülönböztet történelmi regényt és társadalmi regényt. Történelmi regénynek általában a régebbi múltban játszódó műveket tekintjük, társadalmi regényeknek pedig azokat, amelyekben a cselekmény ideje azonos a mű megszületésének idejével. – Ezeken kívül – más-más osztályozási szempontokat figyelembe véve – szoktak beszélni kalandregényről, családregényről, lélekábrázoló regényről, bűnügyi regényről (detektívregényről, krimiről); tudományos-fantasztikus regényről (science fiction [szájensz fiksön]); gyermekregényről, állatregényről.

A regénynek szinte nincsenek is műfaji kötöttségei. Szövegében éppen ezért a legkülönfélébb szövegelemek fordulhatnak elő. Az alapvető közlési forma a közvetlen szerzői elbeszélés és a színtereket, személyeket bemutató leírás. A szereplők beszélgetéseit a párbeszéd(dialógus), ki nem mondott gondolatait, érzéseit a magánbeszéd, a belső monológ közvetíti. Ezeken kívül még levelek, szónoklatok, kisebb betétnovellák(epizódok), kommentárok, rövidebb értekezések, eszmefutások is váltogathatják egymást.

Definíció: meghatározás.

Próza: ritmustalan szöveg, az epikai művek általános szövegformája.

Tudományos-fantasztikus regény (sci-fi): regénytípus; a fantasztikum elemeit tudományos látszattal mutatja be, a cselekmény rendszerint a jövőben játszódik.

Bűnügyi regény (krimi, detektívregény): detektívregény, krimi.

Családregény: egy család több nemzedékének történetét előadó regényfajta; legjellegzetesebb darabjai a modern polgári regényirodalomban lelhetők fel (pl. Thomas Mann: A Buddenbrook-ház, Galsworthy: Forsyte Saga).

Kalandregény: regénytípus; a történet középpontjában a hős kalandos helyzetei, megpróbáltatásai vagy hőstettei állnak, elsősorban a szórakoztató jelleg dominál, de tanító szándékú fajtái is vannak.

Dialógus (párbeszéd): párbeszéd (gör.); főképp a drámai művekre jellemző közléshelyzet, de epikai művekben is megtalálható.

Belső monológ: a szereplő tudatában felmerülő, ki nem mondott gondolatok, emlékek, érzések egyes szám első személyű közlése az elbeszélő művekben.

Társadalmi regény: regénytípus; fő jellemzője kora társadalomképének és az adott történelmi folyamatoknak a bemutatása.

Történelmi regény: regénytípus; valamely jelentős történelmi eseményt dolgoz fel, a hitelesség azonban csak részben valósul meg, mert a valóságos történelmi személyek és események mellett fiktív szereplők és szituációk is helyet kapnak a műben.

Mindentudó elbeszélő: olyan személy, aki látható vagy láthatatlan szereplője a történetnek, jelen van minden fontos eseménynél, ismeri és ismerteti a cselekvések indokait, az apró részletekre is kiterjed a figyelme.

Énregény: regénytípus; az elbeszélő szereplőként, egyes szám első személyben adja elő az átélt vagy elképzelt eseményeket.

Cselekmény: az epikai és drámai művek eseménysora, a szereplők tetteiből és a velük kapcsolatos eseményekből felépülő folyamat.

Regény: nagyepikai műfaj; leggyakrabban prózai, de előfordul verses formában is. Eredete az antik irodalomba nyúlik vissza, a középkori irodalomban is kedvelt (lovagregények), reprezentatív műfajjá az újkori irodalomban vált. Sokféle műfajváltozata létezik (pl. pásztor-, pikareszk-, kaland-, család-, állam-, utaztató-, eszme-, fejlődés-, tudat-, lélekábrázoló, történelmi, utópikus, fantasztikus, levél-, dokumentumregény). A regénynek nincs tartalmi és formai kötöttsége, formai jellemzői: a tér- és időhasználat, az elbeszélő nézőpont sajátossága, a szerkezet, a jellemzés módja. A regényt meghatározhatja a stílusa, a terjedelme, a témája vagy a formája.

Nagyepika: a terjedelmen, a szövegek kifejtettségén, az ábrázolt világ teljességén alapuló epikai csoportosítás; legfőbb műfajai: eposz, regény.