Az írásnak különös, balladás szerkezetet, hangulatot kölcsönöz a kihagyásokra, elhallgatásokra épülő előadásmód. Ez abból ered, hogy az író egy régi, évtizedekkel korábbi emlékét meséli el. Mindent a hétesztendős kisfiú szemével látunk, s az olvasó is csak annyit tudhat meg az elbeszélés szövegéből, amennyit a körülötte zajló tragikus eseményekből a gyermek megérthet, felfoghat.

A novella első nagyobb egysége kitűnő helyzetkép, pompás falusi környezetrajz. Két kisgyermek barátságából, egymáshoz való ragaszkodásából, vidám játékaiból lassanként sok mindenre fény derül. A szegény sorsú család (az apa csordás, a neve is az) alacsony, kis nádtetős házban lakik. Egy lovat és egy huszárt szállásoltak be rogyadozó vályogviskójukba. Veres krétával fel is írták a falra: 1 ló, 1 ember. Ez a szokás – a bekvártélyozás – az első világháború előtti időket idézi fel. A katona fiatal, rátarti, hegyesre szokta pödörni néhány szál kis bajuszát. A hétéves Andris nővére, a nagy Juli leány – egy-két odavetett szóból lehet következtetni – kacér, egy kissé magamutogató, nemigen szégyenlős csitri. Kimenti ugyan a mosdatás miatt visítozó öccsét anyja kezéből, de csak úgy „felibe fonatlan, felibe öltözetlen” jön ki a szobából. Nem is a testvéri szeretet, a vigasztalgatás a valódi célja, hanem fiatal lányságának, szépségének mutogatása a katona előtt. A hófehér ingből előduzzadtak gömbölyű karjai, furcsa csillogás jelent meg a szemében. Aztán felöltözve „cifrán, pántlikásan, rózsásan” indult el a templomba ringatózó járással. A huszár „hosszan nézett utána, és pödörgette bajuszát”.

Eltelt néhány hónap, s Micónak kismacskái születtek az istálló padlásán. A természet őszbe fordult, a kertek sárgák voltak már, vörösek, tarlottak. A katona is régen eltávozott.

Az elbeszélés második része rendkívül tömör: csak bizonyos jelekből, a hétesztendősök számára érthetetlen eseményekből sejthető, hogy valóban mi is történt. Síró és átkozódó hangok, kemény perlekedések szűrődnek ki a házból. A szép nagy Juli leány könnyezve üldögél az eresz alatt, arca vértelen, sápadt, mint a falevelek. Valami nagy baj lehet – gondolja a kisfiú –, de hogy mi, nem tudja, nem érti. Julit két fegyveres pandúr viszi el, a falusi asszonyok meg valami olyasmiről suttognak, hogy „Juli a becsület ellen vétett”. Az apa sír, káromkodik, fenyegetőzik, s ő is a becsületről beszél valamit összevissza. – Ezekből a mozaikokból – az olvasó számára – fölsejlik a tragédia: a kackiás bajszú huszár elcsábította és szégyenben hagyta Julit, ő pedig titokban megszülte és megölte a gyermekét.

A novella legutolsó „felvonása” jelképes értékű, példázatszerű befejezés. A részeg apa tehetetlen kétségbeesésében, elkeseredésében – talán nem is szándékosan – felgyújtja a házát. A lángoló padlásról Micó, a macska, szájában egyenként hozza le, menekíti ki kölykeit. Visszamegy a többiért is, beugrik a vörös lángok közé, „de nem jön elő többé”.

Az író nem magyarázgat, nem szűr le tanulságokat, nem kommentálja az eseményeket. A nagyszerű lezárás az elhallgatással az olvasóra bízza az erkölcsi tanulságot, a következtetések levonását. Párhuzamba állíthatja az ember méltatlan cselekedetét, bűnös tettét az állat természetes ösztönével: az egyik elemészti, a másik élete árán is menti fiait.

Helyzetkép: egy szituáció, jelenet bemutatása.

Párhuzam: hasonló motívumok, események, jellemek vagy szerkezeti elemek szabályos visszatérése, ismétlése.

Példázat: erkölcsi tanulságot tartalmazó vagy arra vezérlő tanító szándékú megnyilatkozás vagy hosszabb lélegzetű történet; leginkább a Biblia példabeszédei, pl. Jézus példázatai tekinthetők mintának, de az antik görög irodalom bölcs mondásai is forrásnak tekinthetők.

Környezetrajz: leírás; a helyszín bemutatása, a jellemzés eszköze.

Bóka László: A hazaszeretet regénye- Egri csillagok, Magvető Könyvkiadó, Bp. , 1966 (In: Bóka László: Válogatott tanulmányok)

Péter Orsolya: Gárdonyi Géza: Egri csillagok , Raabe Kiadó, Bp., 2002

Katsányi Sándor (szerk.) : Az Egri csillagok mint olvasmányélmény , Tankönyvkiadó, Bp., 1985 (In:Befogadásvizsgálat általános iskolai tanulók körében)

Komáromi Gabriella: Hogyan írjunk történelmi regényt? Egri csillagok. Irodalmi recept Gárdonyitól, Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp., 1990 (In: Komáromi Gabriella: Elfelejtett irodalom : Fejezetek a XX. századi ifjúsági prózánk történetéből, 1900-1944)

Lengyel Balázs : Mi a történelmi igazság az Egri csillagokban?, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979 (In: Lengyel Balázs: Közelképek)

Nagy Péter: Egri csillagok, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1968 (In: Nagy Péter: Táguló világ)

B. Szabó György: Egri csillagok, Forum, Újvidék, 1989

Tóth Gyula: Egri csillagok, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1986 (In: Tóth Gyula: Hadak, hitek, históriák).