Trisztán és Izolda A középkor egyik leghíresebb lovagregénye (prózai formájú), illetve lovageposza (verses) a Trisztán és Izoldaszomorú történetét feldolgozó irodalmi alkotás. Régi francia és német nyelven maradtak fenn ezekből terjedelmes töredékek. – Trisztána kornwalliMárkkirály unokaöccse, követség élén Írországból hozza unokabátyjának feleségül a királylányt, Aranyhajú Izoldát. A hajón – tévedésből – isznak az örök szerelem italából, s ezzel megpecsételődik sorsuk: a fellángoló szenvedély ellen most már képtelenek védekezni. Titkuk napvilágra kerül, s Trisztánnak menekülnie kell. Hiába vesz feleségül egy másik leányt, a Fehérkezű Izoldát,első és egyetlen szerelméhez hű marad. Amikor újra súlyosan megsebesül, Izoldáért üzen, mert csak ő tudná meggyógyítani, mint ahogy már korábban megmentette a haláltól. Aranyhajú Izolda azonban a vihar miatt késve érkezik, Fehérkezű Izolda pedig féltékenységből félrevezeti a haldokló hőst: azt mondja, hogy a várt fehér vitorla helyett fekete vitorla lobog a hajón. E hírre Trisztán meghal, szerelmese pedig követi őt a halálba.

Cornwall (Kornwall): helység Walesben.

Lovagregény: a lovagi életről, harcról, eszményről, szerelemről szóló kalandos történet; a 15-16. század divatos epikus műfaja. Leghíresebb képviselői közé tartozik Thomas Malory Arthur halála című regényével; később megszületik a lovagregény paródiája is Cervantes Don Quijote című művével.