Középkori lovag képe A középkori lovagi irodalom feltámasztotta és új fénybe öltöztette a korábbi évszázadokból származó hőskölteményeket. A lovageposz virágkora a 12. és a 13. század. Hőse rendszerint távoli országokban harcol a „pogányok”, a törökök, mórok, szaracénok ellen, s így válik igazi, tökéletes lovaggá, a kereszténység bajnokává. Kötelessége a gyengék, az üldözöttek, a szegények oltalmazása és az eszményi szerelem (a hűbérúr felesége iránt).

A lovagi epika verses és prózai alkotásai elsősorban francia és német nyelvterületen születtek. A 13. század folyamán osztrák és bajor földön is számos költemény keletkezett. Ezek a lovagi eposz modorában – lazán összefüggő kalandok során – ősi germán mondákat adtak elő.

Szent László legenda

Lovageposz: híres uralkodóról vagy hősről szóló, eposzi méretű és fenségességű középkori epikai műfaj, a cselekmény középpontjában a kalandok, a bajvívás állnak.

Lovagi irodalom: a középkori világi irodalom elnevezése; epikus és lírai alkotások egyaránt beletartoznak (pl. trubadúrének, lovageposz). Virágkora a 11-15. század időszaka, témája a lovagi élet, eszmény és értékrend, különösen a nő tisztelete.