Borsos József: Huszártiszt képe Az osztrák fővárosban él a másik két fiú. A középső, Richárdkönnyelmű, üres szórakozásnak élő, párbajozó katonatiszt. „Hírhedett csábítónak volt kikiáltva”: minden asszonyféle bolondult utána. Két kézzel szórja a pénzt, de nemes szívű is: utolsó két aranyát adja oda a bajba került Lánghy Bertalan szállodai szobájának kifizetésére.

Ez a kissé léha, bohém életű katona váratlanul, szinte az egyik pillanatról a másikra megkomolyodik: egy tizenöt éves, cselédsorban tartott kislány iránt fellángolt szerelme megváltoztatta. Megszabadul – Salamon, a derék és becsületes zsibárus révén – régi kalandjainak emlékeitől, hogy szíve tisztán táruljon ki Edithelőtt.

De a nagy társadalmi változások nem érintették, a politikai élet eseményei hidegen hagyták. Szinte tudomásul sem vette, hogy a nemesdombi híres kézfogó napján – mindenki várakozásával és a végrendelettel ellentétben – nem édesanyja és Rideghváry esküvőjét tartották meg, hanem Ödön nyújtotta kezét régi szerelmének, Arankának. Nem követte bátyja példáját, aki a nagy reformkori célkitűzések egyik vezére lett.

Jókai ellentétes tartalmú és hangulatú fejezetekben villantja fel a márciusi bécsi forradalom (március 13.) kettős arculatát: a szabadság diadalának ujjongó mámorát (Tavaszi napok) s a fény árnyékát: a nagyváros söpredékének dúlását-fosztását, durva martalócok fosztogatását (Az érem másik oldala). A megvadult csőcselék rablását nem képes megakadályozni rajongó idealizmusával sem Goldner Frici, sem Mausmann Hugóa maga „legszebb verseivel”. Egyedül Richárd és huszárjai tudták feltartóztatni a Brigitta-szűzek kolostora elleni támadást. Ebbe a zárdába száműzték apácanövendéknek Edithet gonosz lelkű rokonai.

A fegyelmezett és csak a feljebbvalóinak engedelmeskedő katonatisztet a „lélekcserélő idők” mégis „kicserélték”, új emberré formálták. Egy magasabb rendű parancsra, a haza és a nép parancsára császárhű katonából nemzeti hőssé emelkedik. Az egyiket édesanyja közvetíti, a másikat katonáinak titkos tábori jelszava – „Nyergelj, fordulj!” – fogalmazza meg.

Richárd feltétel nélkül teljesíti a hazahívás kettős szózatát(Akik igazán szeretnek). Magatartásváltása látványos ugyan, mégsem teljesen váratlan, hiszen a „jellemfordulat” már korábban végbement lelkében. Kétszázhúsz huszárja élén mesékbe illő akadályokat legyőzve – megáradt folyókon át, a Kárpátok havasain keresztül –, az ellenség állandó üldözése közepette hazatér, s a szabadságharc oldalára áll (Elöl víz, hátul tűz). Éppen jókor érkezik: legelső csatájával bátyja, Ödön életét mentette meg. A két testvér évek óta most találkozott először, s alig ismertek egymásra.

Richárd halálmegvető hősiességéről tett tanúbizonyságot a diadalmas tavaszi hadjárat egyik legfontosabb, fordulatot jelentő csatájában, a királyerdei (isaszegi) ütközetben is. – Jókainak itt ismét alkalma nyílik nagyszabású tablóban ábrázolni a romantikus hősök mitikus, emberfeletti méretűvé fokozott véres küzdelmét. „Nem harc, nem ütközet volt itt, hanem párbaj tízezer és tízezer férfi között: párbaj gyalog és lóháton, golyóval és szuronnyal, karddal és puskaaggyal, kövekkel és puszta kézzel...” Richárd külön párbajt vívott régi ellenfelével, Palvitz Ottóval. Baradlay Richárd sebzetten földre hulló testét szolgájának, Pál úrnak ráboruló ölelése mentette meg a dulakodó paripák halálos patáitól, Palvitz Ottót pedig súlyos sebbel szállították el a csatatérről (A Királyerdőben).

A két testvér, Ödön és Richárd újra találkozik majd Budavár ostromakor (1849. május). Különös „párbajt”, párharcot vívnak egymással: amelyikük hamarabb fellép a vár fokára, azé a lovagias elégtétel (Zenit).