A helység kalapácsa nemcsak jóízű, vidám történet, vígeposz, hanem kitűnő paródia is.

A paródia egy-egy mű, műfaj, stílusirányzat jellegzetes vonásainak nagymérvű eltúlzásával kelt komikus hatást (bármely műfajban jelentkezhet).

Petőfi műve felfogható eposzparódiának, de egyúttal a korabeli irodalom (lírai költészet) fennkölt, finomkodó, dagályos, szóvirágokkal zsúfolt stílusát is nevetségessé kívánta tenni, tehát stílusparódia is.

Érdemes kiragadni legalább egyetlen példát. Az eposzok szinte kötelező stíluseleme a hosszabb, részletező hasonlatok beiktatása a cselekmény menetébe. Ennek parodisztikus, már-már szatirikus „utánzása” az első énekben Fejenagy megvilágosodása. Két hasonlat szolgál a fölfedezés derűjének szemléltetésére.

„Megvan... ahá, megvan!” rikkanta,

S komoly orcájára derű jött:

Mint kiderül példának okáért

A föld, mikor a nap

Letépi magáról

A felhők hamuszín ponyváját;

Szintén így kiderűl

A sötétlő konyha is éjjel,

Ha kólyika kezdi gyötörni

A mopszli-kutyácskát,

S a tekintetes asszony

Réműlve kiált

A cselédi szobába:

„Panni te! kelj fel,

Rakj tüzet és melegíts téglát...

De szaporán!”

Panni pediglen

Föltápászkodik... egy-két

Botlásnak utána

Kijut a konyhába... kohával, acéllal

Meggyujtja a taplót,

Taplóval a kéngyertyát,

Kéngyertyával a szalmát,

Szalmával a fát,

Hogy téglát melegítsen

Hasacskájára a mopszli-kutyának.

Mondom: valamint ilyenkor

Kiderűl a konyha sötéte,

Úgy oszlott a ború

Hősünk komor orra hegyéről,

Midőn e szót ejtette ki: „Megvan!”

Az apró részletek szándékoltan fölösleges felsorolása, a kép burjánzása kelt kacagtató hatást, s egyben a bőbeszédű, szószátyár stílus kritikája is.

Szatirikus: a társadalmi visszásságokat és emberi gyengeségeket gúnyoló irodalmi mű.

Paródia: „dalt gúnyosan eltorzítva előadni”(gör.); valamilyen irodalmi mű vagy műfaj gúnyos hangú utánzata, az eredeti jellegzetességeit vagy modorosságait túlozza el, legismertebb példái : Cervantes Don Quijote, Csokonai Vitéz Mihály Dorottya, Petőfi Sándor A helység kalapácsa című művei.

Stílusparódia: a paródia egyik válfaja, amely egy adott szerző, mű, műfaj stb. jellegzetességeit (szóhasználat, jellemző nyelvi fordulatok, verselés) teszi nevetségessé. Klasszikus magyar példája Karinthy Frigyes Így írtok ti című műve.

Eposzparódia: a téma kisszerűségén, az eposzi kellékek paródiáján alapuló műfaj, nevetséges, komikus hatás kiváltása a célja (Petőfi: A helység kalapácsa).