A helység kalapácsa nemcsak jóízű, vidám történet, vígeposz, hanem kitűnő paródia is.
A paródia egy-egy mű, műfaj, stílusirányzat jellegzetes vonásainak nagymérvű eltúlzásával kelt komikus hatást (bármely műfajban jelentkezhet).
Petőfi műve felfogható eposzparódiának, de egyúttal a korabeli irodalom (lírai költészet) fennkölt, finomkodó, dagályos, szóvirágokkal zsúfolt stílusát is nevetségessé kívánta tenni, tehát stílusparódia is.
Érdemes kiragadni legalább egyetlen példát. Az eposzok szinte kötelező stíluseleme a hosszabb, részletező hasonlatok beiktatása a cselekmény menetébe. Ennek parodisztikus, már-már szatirikus „utánzása” az első énekben Fejenagy megvilágosodása. Két hasonlat szolgál a fölfedezés derűjének szemléltetésére.
„Megvan... ahá, megvan!” rikkanta,
S komoly orcájára derű jött:
Mint kiderül példának okáért
A föld, mikor a nap
Letépi magáról
A felhők hamuszín ponyváját;
Szintén így kiderűl
A sötétlő konyha is éjjel,
Ha kólyika kezdi gyötörni
A mopszli-kutyácskát,
S a tekintetes asszony
Réműlve kiált
A cselédi szobába:
„Panni te! kelj fel,
Rakj tüzet és melegíts téglát...
De szaporán!”
Panni pediglen
Föltápászkodik... egy-két
Botlásnak utána
Kijut a konyhába... kohával, acéllal
Meggyujtja a taplót,
Taplóval a kéngyertyát,
Kéngyertyával a szalmát,
Szalmával a fát,
Hogy téglát melegítsen
Hasacskájára a mopszli-kutyának.
Mondom: valamint ilyenkor
Kiderűl a konyha sötéte,
Úgy oszlott a ború
Hősünk komor orra hegyéről,
Midőn e szót ejtette ki: „Megvan!”
Az apró részletek szándékoltan fölösleges felsorolása, a kép burjánzása kelt kacagtató hatást, s egyben a bőbeszédű, szószátyár stílus kritikája is.
Szatirikus: a társadalmi visszásságokat és emberi gyengeségeket gúnyoló irodalmi mű.
Paródia: „dalt gúnyosan eltorzítva előadni”(gör.); valamilyen irodalmi mű vagy műfaj gúnyos hangú utánzata, az eredeti jellegzetességeit vagy modorosságait túlozza el, legismertebb példái : Cervantes Don Quijote, Csokonai Vitéz Mihály Dorottya, Petőfi Sándor A helység kalapácsa című művei.
Stílusparódia: a paródia egyik válfaja, amely egy adott szerző, mű, műfaj stb. jellegzetességeit (szóhasználat, jellemző nyelvi fordulatok, verselés) teszi nevetségessé. Klasszikus magyar példája Karinthy Frigyes Így írtok ti című műve.
Eposzparódia: a téma kisszerűségén, az eposzi kellékek paródiáján alapuló műfaj, nevetséges, komikus hatás kiváltása a célja (Petőfi: A helység kalapácsa).