A Budai Ali basa históriájának idézett részlete Drégely ostromát, a várkapitány Szondi György hősies harcát és dicső halálát jeleníti meg. Az énekmondó reális képet fest a kis végvár és a túlerőben lévő, harci eszközökkel jól felszerelt törökök egyenlőtlen küzdelméről. Ali basa emberfölénnyel, ágyúkkal, tarackokkal rontja, töri a drégelyi vár falait. – A tárgyilagos csataleírásokon is átizzik a krónikás csodálata az önfeláldozó katonák és Szondi György „jó vitézsége” jellemzésében. A vár ugyan elesik, Szondi hősi halált hal az ostromban, de „ott sok terek vesze”; ez együtt sugallja az egész ország számára a török elleni harc szükségességét, a példaadás erkölcsi erejét.

A költemény nyelve dísztelen. A szabad ütemezésű tizenkét szótagos sorokat bokorrímek fogják össze. Minden sor egy mondat, a négyes rímek gyakran azonos mondatrészre esnek (legtöbbször állítmány, néha tárgy vagy helyhatározó). Jelzői ismétlődnek – „jó, vitéz, szép” –, nyomatékosító szerepűek, a hírmondó állásfoglalását tükrözik. Ritmusának egyenetlenségét, stílusának kopárságát a lantzene bájos hangzása, a szöveg dallama kiegyenlítette. (A szöveget az 1554-es kiadás alapján, eredeti helyesírással közöltük.)

A szövegben előforduló régies szavak: "Drégel", "porkoláb", "megszállás", "elvégezte", "terek", "apród", "testamentom", "skárlát", "kápájokat", "morha", "közöb".