A korszak legjelentősebb énekmondója Tinódi Sebestyén (1505 vagy 1510–1556) volt. Egy dunántúli főúr, Török Bálint szolgálatában állott katonaként, majd íródeákként. Buda veszéséről és Terek Bálint fogságárólcímű históriájában meséli el, hogyan foglalta el II. Szulimán Buda várát, és csellel, hitszegő módon hogyan hurcolta fogságba Török Bálintot.

A század közepén felerősödtek a törökellenes végvári harcok. Tinódi lanttal a kezében járta az országot, sorra megénekelte a várak ostromát, a véres harcokat, a katonák hősies elszántságát s a várak elestét. Hiteles tudósítóként öntötte verses formába a történelmi eseményeket, s maga költötte a dallamokat is hozzájuk. – Művei 1554-ben jelentek meg nyomtatásban KolozsváronCronicacímmel. A kötet előszavában írja:

„Igazmondó jámbor vitézöktül, kik ez dolgokba jelön voltanak, érteköztem: sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, – az mi keveset írtam, igazat írtam ...

Dokumentumértékű históriáival későbbi korok íróinak szolgáltatott gazdag témakört és történelmi ihletforrást. Például Vörösmarty MihályEgercímű elbeszélő költeménye, Gárdonyi Géza regénye, az Egri csillagok, Arany JánosSzondi két apródjacímű balladája is Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekein alapul. (A Lantos nevet az utókor adományozta a költőnek.)

Lant: görög szó: húros hangszer.

A Cronica címlapja

A török által megszállt Buda látképe