(gör-lat) Művészi alkotásban, elsősorban a drámában olyan helyzet, melyben valamely emberi nagyság ellentétbe, összeütközésbe kerül a világgal (világrenddel, sorssal, társadalmi és erkölcsi törvényekkel stb. ) és szükségszerűen elbukik; ennek az összeütközésnek megrendítő és felemelő jellege.

A dráma egyik műfaja; a helyzet- és jellemkomikum eszközeivel éri el célját, a nevettetést. Általában kisszerű emberek, kicsinyes tulajdonságok ütköznek össze. De komikus hatású az is, ha a kisszerű célok megvalósításához nagyarányú eszközöket használ a k

( gör) Rendkívüli nagy méretű elemi csapás. 2. Tömeges szerencsétlenség, baleset. 3. Teljes összeomlás, végleges romlás, tönre menés.

Tragédia. Olyan drámai alkotás, mely kiváló egyéniségeknek a fennálló viszonyokkal való összeütközését és bukását mutatja be, illetve szenvedélyek, eszmék harcáról szól.

A cselekménybonyolítás módszere, célja a feszültség fokozása, azzal, hogy a megoldás időpontja mind későbbre halasztódik.

(lat): késleltetés, hátráltatás; lassítás.

Tragédiában szereplő, a tragédiát elszenvedő hős. Redszerint kiváló személyiség, aki szembekerül a világgal, és elbukik.

Lat.=helyzet, állapot.

Ábrázolási mód; célja nevetséges hatás kiváltása, ez rendszerint bírálattal kapcsolódik össze (pl. a pozitív érték hiányának eltitkolása majd lelepleződése).

A művészet alkotásai által a befogadóban kiváltott nagy mélységű hatás - az antik esztétikában megtisztulás jelentésű fogalomként használták - a katarzis a befogadót az önérdek nézőpontjának felfüggesztésére és az egész emberi nem érdekével való azonosulá