Az európai dráma Kr. e. az 5. században alakult ki görög földön; két alapvető műfaja a tragédia és a komédia. – A tragédiaköltőkkel (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész)későbbi tanulmányaitok során ismerkedtek meg. Az antik komédia legnagyobb alkotói a görög Arisztophanész (arisztofanész), a latin Plautus(plautusz) és Terentius(terenciusz) voltak.

A tragédia olyan drámai műfaj, melyben a főszereplő, a tragikus hős többnyire valamely nagy, nemes cél érdekében vállalja a harcot, de az ellenerőkkel való küzdelemben elbukik: bukása rendszerint a fizikai megsemmisülés, a halál.

Tragédia: szomorújáték; a dráma egyik alapműfaja; tárgya egy nagy egyéniség küzdelme és sorsszerű bukása. A nagy emberi értékek hirtelen és visszafordíthatatlan pusztulása (tragikum) egy magasabb rendű érzést, katarzist (megtisztulást) vált ki a befogadóból.

Tragikus hős: a tragédia főszereplője, aki többnyire valamely nagy, nemes cél érdekében vállalja a harcot, de az ellenerőkkel való küzdelemben elbukik: bukása rendszerint a fizikai megsemmisülés, a halál.

Komédia: vígjáték; a dráma egyik műfaja; a helyzet- és jellemkomikum eszközeivel éri el célját, a nevettetést. Általában kisszerű emberek, kicsinyes tulajdonságok ütköznek össze. De komikus hatású az is, ha a kisszerű célok megvalósításához nagyarányú eszközöket használ a komédiahős. A komédia mindig szerencsés végkimenetelű.