Szent László király legendája

Ez időben tehát, látva, hogy óhajára sorsában az isteni szeretet jelei nyilvánulnak meg körülötte, azon kezdett gondosan elmélkedni, milyen kegyes, milyen egyedülálló, milyen Istennek igen kedves dologgal viszonozza a jók forrásának annyi jóságát. Megfogadta, hogy Jeruzsálembe megy, hogy ahol a mi urunk Jézus Krisztus vére megváltásunkért kiontatott, ő a maga vérével Krisztus keresztjének ellenségeivel küzdjön. A frankok, lotaringok és alemánok fejedelmei, akik az Úr seregével ugyanoda igyekeztek, mind egyformán, egyhangúlag méltón méltó vezérükké és irányítójukká választották. Előbb azonban, mintsem Franciaországból és Németországból s a többi nyugati az Úr seregei Magyarországra érkeztek volna, a kegyes király királysága szorongató szükségét orvosolandó a csehek elleni hadjáratra utazott, itt tisztességgel helyreállította a békét, s mikor már a visszatérésre gondolt, váratlan betegség döntötte le lábáról, testi ereje már-már teljesen elhagyta: összehívta az ország főembereit, s bejelentette, hogy testi feloszlása közeleg. Ezt hallván az oly kegyes király halálán jajveszékelő tömeg sírása az egekig hatolt. De a király magához vette az oltáriszentséget, amelyben híven hitt, amelyet egész szívével szeretett, s amelyet az erények teljességével keresett, boldogan tért meg az Úrhoz. Így veszett el az egy László királyban a Krisztus szentségére felesküdött lovagok minden reménysége. Siratta az egyetemes magyarság, a papság és a nép, együtt a gazdag és a szegény, a gyászoló ifjak és szüzek, sötét ruhában, három éven át nem táncoltak, és mindenféle zenész és csábos csalogányhang elnémult a gyász idején is túl.

Miközben pedig hívei testét Váradra vitték, a fáradtságtól és a gyásztól elcsigázva elaludtak. S mivel álomba merülvén a kelleténél hosszabban időztek, a kocsi, amelyre a testét helyezték, mindenféle állati vonóerő és segítség nélkül magától indult Váradra a helyes úton. Felébredvén nem találták a kocsit, és vigasztalhatatlanul futkostak szerte a vidéken, amíg meg nem találták a Várad felé magától futó szekeret, s a ráhelyezett szent testet. Látván hát a csodát, hogy tudniillik a boldog hitvalló testét isteni erő viszi ama helyre, ahová temetkezését maga választotta, Istennek hálát adva Istent dicsőítették.

Mikor pedig az emberek nagy tömegben, hogy a tisztesség adóját leróják, részt vettek temetésén, valaki a körülállók közül azt mondotta, hogy a test bűzlik, noha mindenki más édes illatot érzett. Legott hátracsavarodott annak az álla, és nem tudta visszatekerni. Látta, hogy isteni bosszú büntette meg, s nyomorultan jajgatva kiáltozott: „Vétettem Isten szentje ellen!”; Szent László sírjánál földre borulva könyörgött az ő irgalmasságához, hogy meggyógyítsa. Erre leszakadt álla bőre és húsa, amely a hátához ragadt, és visszanyerte épségét, de állán a szakadt bőr sebhelye megkeményedett. Büntetve s gyógyítva mutatta meg tehát Isten, hogy egyaránt kell őt félni és szeretni.

Szent Ferenc legenda

Amikor Szent Ferenc egyik alkalommal Porziuncolában imádkozott, isteni megvilágosodás segítségével látta, hogy az egész kolostort bekerítették az ördögök, s mint valami hadsereg egységei, ostromra készen állnak. Ám a testvérek olyan jámbor életet folytattak, hogy egyikük révén sem tudtak behatolni az ördögök a kolostorba. Így vesztegeltek már ott jó ideje zsákmányra éhesen, amikor egy nap mégis megtörtént, hogy az egyik fráter megdühödött valamiért a másikra, s azon kezdte törni a fejét, mivel vádolhatná be testvérét, s miképpen állhatna bosszút rajta. Így aztán a bosszúálló gondolat kaput tart az ördögnek, s az fölhasználva az alkalmat, tüstént be is surrant a kolostorba, és nyakába ült ennek a fráternek.

A gondos pásztor azonban, aki állandóan éberen őrködött juhai fölött, észrevette, hogy a farkas a nyájhoz férkőzött, és föl akarja falni juhocskáját. Azonnal magához hívatta tehát az említett frátert, s megparancsolta neki, hogy nyomban tárja föl a felebarátja iránt táplált gyűlölete mérgét, amely az ellenség karmaiba juttatta. A fráter megdöbbent, hogy a szent atya a lelkébe lát, s napvilágra hozta titkos gyűlölködését, beismerte bűnösségét, s alázatosan penitenciáért és bocsánatért esedezett. Miután megkapta a föloldozást és az elégtételt, az ördög még ott, Szent Ferenc jelenlétében elpárolgott.

Így menekült meg a testvér a jó pásztor közbelépése által a kegyetlen bestia karmaiból. Hálát adott érte Istennek, megjavulva és az eseten okulva tért vissza a szent pásztor nyájához, s azután élete fogytáig jámborul élt.

Krisztus dicséretére. Ámen.