A szavak egy csoportjában valódi (közvetlen) összefüggés van a hangalak és a szójelentés között. A hangutánzó szavak sajátos hangzásukkal, hangsorukkal természeti és állati vagy emberi hangokat idéznek fel; pl. csobban, dörren, durran, loccsan; röfög, cincog, sziszeg; prüszköl, zokog, dohog. – A hangulatfestő szavak hangalakja nem hangokat tükröz, hanem valamilyen mozgás, cselekvés, illetve tulajdonság hangulatát képes sejtetni, sugalmazni; pl. piszmog, szöszmötöl, bíbel; hebehurgya, bumfordi, tutyimutyi, pecsovics. Az irodalmi szövegekben megnő a hangutánzó és a hangulatfestő szavak; stílusértéke, mert más szavakhoz képest több hangulati-érzelmi-gondolati jelentéselem kapcsolódhat hozzájuk.

Hangutánzó szavak: sajátos hangzásukkal, hangsorukkal természeti és állati vagy emberi hangokat idéznek fel; pl. csobban, dörren, durran, loccsan; röfög, cincog, sziszeg,' prüszköl, zokog, dohog. Az irodalmi szövegekben megnő a stílusértékük, mert más szavakhoz képest több hangulati-érzelmi jelentéselem kapcsolódhat hozzájuk.

Hangulatfestő szavak: az ilyen szavak hangalakja nem hangokat tükröz, hanem valamilyen mozgás, cselekvés, illetve tulajdonság hangulatát képes sejtetni, sugalmazni; pl. piszmog, szöszmötöl, bíbel; hebehurgya, bumfordi, tutyimutyi, pecsovics. Stílusértéküket a hangulati-érzelmi-gondolati többletjelentés adja.