A régi magyar szóbeli költészet emlékét őrzi Szent Gellért püspök– latinul írt – kisebb legendája(11. század vége). A szent püspök minden valószínűség szerint egy magyar munkadalt, őrdalt hallhatott.

" Egy alkalommal, mikor az Isten embere valakinek védelmére a királyhoz igyekezett, megszállott a vidéknek egy erdős részén, mely állatok legeltetésére szolgált. Itt éjféltájt egy szolgáló, miközben kezével a malmot hajtva búzát őrölt, kemény munkáját dalolással enyhítette. A szent atya erre felébredt, hívatta szolgáját, és kérdezte tőle: »Mi ez?« A szolga elmagyarázta a dolgot, ahogy volt. A jó atya rögtön könnyekre fakadt. »Boldog ember az – mondta –, aki bár mások hatalma alatt áll, köteles munkáját ilyen szépen, zúgolódás nélkül, vidáman végzi.« És jócskán adatott néki pénzt."

(Szabó Flóris fordítása)