A művészet egy időben született meg az emberi társadalommal, vele együtt változott, alakult, formálódott az emberiség történelme folyamán. Mítoszok, mondák, primitív népek énekei, táncai, a barlangok falára festett ember-, állat- és istenábrázolások üzennek nekünk arról, hogyan láthatták az emberiség hajnalán őseink önmagukat, az őket körülvevő világot, hogyan képzelték el a világhoz és a természetfölöttihez való viszonyukat.

Minden fejlődési korszakában ki tudta (és tudja) fejezni az ember a világhoz való viszonyulását, de az alkotások ennél többről is vallanak: a lélek igényéről a művészetre s a művészetek által kiváltott érzelmi, gondolati, hangulati hatásokra.

Az őstársadalmak teljes szellemi kultúrája s mindaz, amit a jelenből visszatekintve művészetnek mondhatnánk, szoros és eltéphetetlen kapcsolatban állt a társadalmi léttel, az emberek mindennapi életével: a táplálékszerzéssel, a vadászattal, a munkával, a különböző vallásos hiedelmekkel. Az ősművészet sem vált még szét külön művészeti ágakra: a zene, a tánc, a vallásos énekek, az ábrázoló és a díszítő művészet elemei egyetlen tömböt alkottak a későbbi irodalom előzményeivel.

Az ősköltészet az "irodalom" legkorábbi formáinak elnevezése, amely az egyes népek civilizáció előtti, történelem előtti korszakának szóbeli művészetét, illetve műveltségét jelöli. Keletkezése egybeesik a nyelv kialakulásával, az ősközösségi társadalmi forma korával. [A szó művészetének magyar megnevezésében benne rejlik az írás, az írásbeliség fogalma: ez indokolja az irodalom szó idézőjelbe tételét; az ősköltészet darabjai, műfajai ugyanis évezredeken keresztül csak szájhagyomány útján terjedhettek.]

Őstulok egy őskori barlangfestményen (Lascaux-barlang, Franciaország)

ősköltészet : az " irodalom " legkorábbi formáinak elnevezése, amely az egyes népek civilizáció előtti, történelem előtti korszakának szóbeli művészetét, illetve műveltségét jelöli