A munkadalok távoli rokonai a mondókák. Ezek rövidebb, többnyire népi, ősrégi eredetű, ritmikus, játékos szövegek, amelyekhez gyakran dallam és táncmozdulat is kapcsolódik. A kisgyermekeket önmaguk és környezetük megismerésében is segítik. Egyik csoportjuk a gyermekek személyéhez kötődik (pl. altatók, járni tanítók), másik csoportjuk a külső világhoz. A mondókákban még könnyen felismerhetők az ősi varázsénekek, ráolvasások, igézők, bájolók emlékei, hiszen gyakran valamiféle kérést, kívánságot fejeznek ki. Ilyenek többek között az esőkérők, naphívogatók, fecske-, gólya-, csiga-, katicabogár-csalogatók, különféle gyógyító rigmusok. Néhány példa ezek közül:


Tente, baba, tente,

a szemedet hunyd be!

Aludj, ingó-bingó,

kicsi rózsabimbó!

Alszik az ibolya,

csicsijja, babája.


Süss fel, nap, fényes nap,

Kertek alatt kis ludaim

megfagynak.


Csigabiga, gyere ki,

Ég a házad ideki.

Kapsz tejet, vajat,

Holnapra is marad.


Ebcsont, kutyaháj, majd meggyógyul, ha nem fáj.

mondóka: rövidebb, többnyire népi, ősrégi eredetű, ritmikus, játékos szóló szöveg, amelyhez gyakran dallam és táncmozdulat is kapcsolódik. Több kedves mondókaszöveg társul a kisgyerekek játékaihoz. Ilyenek a kiszámolók, a játékdalok, a találós kérdések, a nyelvtörők, a közmondások, melyek ősidők óta napjainkig tanítják a gyermekeket dalra, ritmusra, szóra, memorizálásra, játékra.