Balassi: Ó, én édes hazám

Ó, én édes hazám, te jó Magyarország,

Ki keresztyénségnek viseled paisát,

Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,

Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!

Egriek, vitézek, végeknek tüköri,

Kiknek vitézségét minden föld beszéli,

Régi vitézekhez dolgotokat veti,

Istennek ajánlva legyetek immár ti.

Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,

Akiknek hátukon a jó vitéz ifiak

Gyakorta kergetnek, s hol pedig szaladnak,

Adassék egészség már mindnyájatoknak.

Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,

Katonatalálmány, új forma, ékesség,

Seregben tündöklő és fénylő frissesség,

Éntőlem s Istentől legyen már békeség.

Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,

S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,

Maradjon nálatok jó emlékezetem,

Jusson eszetekbe jótétemről nevem.

Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező,

S fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő,

Kit a sok csata jár, s jószerencse-leső,

Legyen Isten hozzád, sok vitézt legelő.

Igaz atyámfia s meghitt jó barátim,

Kiknél nyilván vannak keserves bánatim,

Ti jutván eszembe hullnak sok könnyeim,

Már Isten hozzátok jó vitéz rokonim.

Ti is, angyalképet mutató szép szüzek

És szemmel öldöklő örvendetes menyek,

Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek,

Isten s jó Szerelem maradjon veletek.

Sőt te is, ó, én szerelmes ellenségem,

Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,

Ti pedig, szerzettem átkozott sok versek,

Búnál kik egyebet nekem nem nyertetek,

Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,

Mert, haszontalanok, jót nem érdemletek.

Nemzetőr-dal

Süvegemen nemzetiszín rózsa,

Ajakamon édes babám csókja;

Ne félj, babám, nem megyek világra:

Nemzetemnek vagyok katonája.

Nem kerestek engemet kötéllel;

Zászló alá magam csaptam én fel:

Szülőanyám, te szép Magyarország,

Hogyne lennék holtig igaz hozzád!

Nem is adtam a lelkemet bérbe;

Négy garajcár úgyse sokat érne;

Van nekem még öt-hat garajcárom...

Azt is, ha kell, hazámnak ajánlom.

Fölnyergelem szürke paripámat;

Fegyveremre senki se tart számot,

Senkié sem, igaz keresményem:

Azt vegye hát el valaki tőlem!

Olyan marsra lábam se billentem,

Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem:

De a szabadságért, ha egy íznyi,

Talpon állok mindhalálig víni.

Bornemissza: Siralmas énnéköm...

Siralmas énnéköm tetűled megváltom,

Áldott Magyarország, tőled eltávoznom,

Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Az Felföldet bírják az kevély nímötök.

Szerémségöt bírják az fene törökök.

Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Engömet kergetnek az kevély németök,

Engöm környülvettek az pogány törökök.

Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Engöm elúntattak az magyari urak,

Kiűzték közőlök az egy igaz istent,

Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Legyön isten hozzád, áldott Magyarország,

Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság.

Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában,

Bornemissza Pétör az ő víg kedvében.

Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!