Hazádnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar,

Bölcsőd az s majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, mellyen annyiszor

Apáid vére folyt

Ez, mellyhez minden szent nevet

Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;

Itt törtek össze rabigát

Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák

Véres zászlóidat,

S elhulltanak legjobbjaink

A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!

Hozzád bátran kiált:

„Egy ezredévi szenvedés

Kért éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiába onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, melly után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,

A nagyszerű halál

Hol a temetkezés fölött

Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,

Népek veszik körűl,

S az ember millióinak

Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl

Hazádnak, oh magyar:

Ez éltetőd, s ha elbukál,

Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

1836

Hazafias ódaköltészetünk (talán) legnagyobb alkotása a Szózat. Akkor írta Vörösmarty (1836), amikor veszélyes, kockázatos volt igazi hazafinak, jó magyarnak lenni. A cím felhívást, kiáltványt, intelmet jelent.

A költő az egész nemzethez intézi szózatát, de úgy, hogy egyes szám második személyben külön-külön, közvetlenül szólítja meg hallgatóját, olvasóját.

A versnek nagy hatású mozgósító ereje van, s szerkezete a szónoki beszédek felépítését követi. A legfontosabb gondolat, a haza iránti rendületlen hűség kérése, követelése már a beszéd hangütésében (legelején, a költemény első két sorában) megjelenik, s minden további sor, strófa ezt a kérést támasztja alá újabb meg újabb érvekkel.

Először az egyes embert – olvasóját, hallgatóját – kívánja meggyőzni arról, hogy életének egyetlen lehetséges kerete a haza. Szimmetrikusan szembeállított, ellentétes jelentésű szavak sorával (bölcsőd—sírod; ápol—eltakar; áldjon—verjen; élned—halnod) teszi nyomatékossá a helytállás kötelességét a sors kiszámíthatatlansága ellenére is (1—2. versszak). Négy strófán keresztül (3—6.) a múlt történelmi eseményeire utal (honfoglalás, török elleni küzdelmek, szabadságharcok). Ezek is a rendületlen hűségre köteleznek. Az érvelés fokozódó szenvedélyességét jelzik nyelvileg az ez és az itt mutató névmás sor eleji (anaforás) ismétlései.

A költő (a szónok) ez után (7—9.) az "ezredévi szenvedés" jogán kér döntést: "életet vagy halált" a népek hazájától, a nagyvilágtól. Az ésszerű érveket a görcsös hit indulatai váltják fel: nem lehet hiábavaló sem a múlt, sem a jelen sok-sok szenvedése, erőfeszítése.

A jövő két lehetőségét villantja fel a további három szakasz (10—12.): a „jobb kort" s vele szemben a "nagyszerű" (hatalmas, egyetemes) halált. Csak a második lehetőség, a nagyszabású nemzetpusztulás jelenik meg költői képekben. Magunk előtt láthatjuk a sírgödört, a magyar népet megkönnyező, gyászoló milliókat. A költő a nemzethalálról hosszabban, nyolc sorban szól a „jobb kor" négy sorával szemben.

Az utolsó két versszak (13—14.) az első kettő megismétlése némileg módosított szöveggel. A változtatás a korábbi kérést szigorú paranccsá fokozza (az állítmány a strófa elejére került), s komorabbra, sötétebbre színezi a költemény végkicsengését.

Az ellentét (antoníma) stílushatása a két jelentés különbségének hirtelen felfedezéséből adódik.

Anafora: hasonló vagy azonos szerkezetű mondatok, szavak ismétlődése, a verssorok, versszakok elején. ? A fokozódó gondolatismétlés értelmileg és érzelmileg egyaránt hat az olvasóra, hallgatóra.

A Szózat uralkodó verslába a jambus (u – ), ezt azonban – az érzelmi-hangulati tartalomtól függően – több-kevesebb spondeus helyettesítheti. Az ünnepélyesebb, emelkedettebb hangvételű első versszakban 6 spondeus lassítja a ritmust.

– – | u – | u u
Légy híve, oh magyar,	négyes, hármas jambusi sorok

u – | – – | u – | u –

Hazádnak rendületlenűl

u – | – – | u u

Mely ápol s eltakar:

– – | – – | – – | u u
Bölcsőd az s majdan sírod is,

u – | u – | u –

Hiába onta vért,

– – | u – | u – | u –

Az nem lehet, hogy annyi szív

Az

u – | u – | u –

Szakadt meg a honért.

u – | u – | u –

S keservben annyi hú kebel

a, az határozott névelő és a ha kötőszó a ritmusnak megfelelően lehet rövid és hosszú is.

A zaklatottabb 8. szakaszban csak egy spondeus fordul elő.

ellentétes értelmű szavak (antonimák): stílushatása a szimmetrikus ellentétes két jelentés különbségének hirtelen felfedezéséből adódik.

anafora: hasonló vagy azonos szerkezetű mondatok, szavak ismétlődése, a verssorok, versszakok elején. A fokozódó gondolatismétlés értelmileg és érzelmileg egyaránt hat az olvasóra, hallgatóra.