Irodalom - 7. osztály | Sulinet Tudásbázis

Tananyag választó:

A rím szavak, szóvégek hangzásbeli összecsengése, egyezése a verssorok végén – ritkábban a sorokon belül. Ehhez az összecsengéshez legalább két sorvég szükséges. Ezek közül a legelsőt hívó rímnek(vagy rímhívónak), az utána következőt (következőket) felelő (vagy válaszoló) rímnek nevezzük. A legelterjedtebb rímfajta a két szótagos, de előfordulnak egy szótagos, sőt három vagy ennél több szótagra kiterjedő rímek is.

A tiszta rímekben mind a magánhangzók, mind a mássalhangzók azonosak; pl. "Az aranyos felhő tetején lefestve / Mosolyog a híves szárnyon járó estve;" (Csokonai: Az estve). - Az asszonánc olyan rímfajta, amelyben csak részleges a hangok egyezése: a magánhangzók azonosak, a mássalhangzók csupán hasonló hangzásúak; pl. "Ez a város születésem helye, / Mintha dajkám dalával vón' tele" (Petőfi Sándor: Szülőföldem).

A rímek különféle rendszerben helyezkedhetnek el a verssorok végén. A rímeket az ábécé kisbetűivel szoktuk jelölni; a rímtelen sor jele: x.

A leggyakrabban előforduló rímrendszerek az alábbiak:

A párrím vagy páros rím két-két sor összecsengése: (aa bb cc...).

A folyó oly símán, oly szelíden	a
Ballagott le parttalan medrében,	a
Nem akarta, hogy a nap sugára	b
Megbotoljék habjai fodrába'.	b

(Petőfi Sándor; A Tisza)

Félrímről beszélünk, ha a rímelő sorok közé egy-egy rímtelen sor ékelődik: rímképlete kétféle lehet: x a x a vagy a x a x.

Hazádnak rendületlenűl	x
Légy híve, oh magyar,	a
Bölcsőd az s majdan sírod is,	x
Melly ápol s eltakar.	a

(Vörösmarty Mihály: Szózat)

Keresztrím esetében a páratlan és a páros sorok rímelnek egymással; a bab - c d c d.

Nem csoda, ha újra élek,	a
Mert hisz újra láttam őt!	b
Visszaszállt belém a lélek,	a
Eszmélek, mint azelőtt	b

(Petőfi Sándor: Nem csoda, ha újra élek...)

Az ölelkező rím olyan négysoros strófában fordul elő, ahol az első sor a negyedikkel, a második a harmadikkal rímel; rímképlete: a b b a.

Vele szeretnek találkozni,	a
Az álmommal, nagy bolond hitben	b
S csak ennyit szólni: Isten, Isten	b
S újból imádkozni.	a

(Ady Endre: Álmom: az lsten)

Az ölelkező rím gyakran fordul elő ötsoros strófában: ilyenkor az első sor rímtelen.

Föltámadott a tenger,	x
A népek tengere;	a
Ijesztve eget-földet,	b
Szilaj hullámokat vet	b
Rémítő ereje.	a

(Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger...)

Óh, neked már fáj a bú is,	x
Az öröm is fáj neked!	a
Bánt az árnyék, a derű is,	b
Bán az édes, keserű is,	b
Mint a szegény beteget.	a

(Arany János: Balzsamcsepp)

Belső rímről akkor beszélünk, ha a hívó és a felelő rím egyazon soron belül van, de nem közvetlenül egymás mellett.

Ilyen a középrím, amely a sor közepét rímelteti a sorvéggel.

Kékek az alkonyi dombok, elülnek az esti galambok,

hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.

(Babits Mihály: Új leoninusok)

A négyes rím, mely négy egymást követő sort kapcsol össze, elsősorban a régi magyar lírában és verses epikában volt gyakori; rímképlete: a a a a.

Ez világ sem kell már nekem	a
Nálad nélkül, szép szerelmem,	a
Ki állasz most én mellettem,	a
Egészséggel, édes lelkem.	a

(Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki)

A két sornál többet egybefoglaló azonos (szomszédos) rímet gyűjtőnéven csoportrímnek, bokorrímnek, rímhalmozásnak vagy halmazrímnek nevezzük.

rím: szavak, szóvégek hangzásbeli összecsengése, egyezése a verssorok végén - ritkábban a sorokon belül. Ehhez az összecsengéshez legalább két sorvég szükséges. Ezek közül a legelsőt hívó rímnek (vagy rímhívónak), az utána következőt (következőket) felelő (vagy válaszoló) rímnek nevezzük. A legelterjedtebb rímfajta a két szótagos, de előfordulnak egy szótagos, sőt három vagy ennél több szótagra kiterjedő rímek is.