Tananyag választó:
Az időmértékes verselés
Jegyzet szerkesztése:
Az időmértékes verselés
Eszköztár:

Költészetünkben az ütemhangsúlyos versek mellett egy másik versrendszer is elterjedt, az időmértékes verselésé. Ennek ritmusát a szótagok időtartama határozza meg, vagyis a rövid és a hosszú szótagok szabályos ismétlődése, váltakozása. Az időmértékes ritmusban a szótag más, mint pl. a helyesírásban, a magyar nyelv elválasztási szabályaiban. Tudniillik a szótag itt a következő magánhangzóig tart, függetlenül attól, hogy az a magánhangzó még ugyanabban a szóban van-e, avagy már egy következő szóban.

Rövid a szótag, ha a benne előforduló magánhangzó rövid, és legfeljebb egy rövid mássalhangzó követi; jele: u

Hosszú a szótag, ha magánhangzója hosszú, vagy ha a rövid magánhangzó után nem csupán egy rövid mássalhangzó áll, hanem hosszú mássalhangzó vagy több mássalhangzó; jele: –.

Az időmértékes verselés ritmikai alapegysége a versláb: meghatározott számú és meghatározott sorrendű rövid, illetve hosszú szótag kapcsolata. – Igen sok versláb létezik, de a legismertebbek az alább következők:

jambus: u – (egy rövid, egy hosszú)

trocheus: – u (egy hosszú, egy rövid)

anapesztus: u u – (két rövid, egy hosszú)

daktilus: – u u (egy hosszú, két rövid)

Helyettesítő verslábakként használatosak:

spondeus: – – (két hosszú)

pirrikhius: u u (két rövid)

(A kiejtés némely versláb neve esetében kétféle is lehet; pl. troheus– troheusz; anapesztus– anapesztusz; daktilus– daktilusz; spondeus szpondeusz.)

Vizsgáljuk meg a Márciuscímű vers 2. strófáját! A verslábakat is függőleges vonallal szokás elválasztani.

– u u | – –

Régi kiszáradt

– u u | – u

tó vize árad,

– u u | – u u | – u u | u

néma kutakban a víz kibuzog.

– u u | – u

Zeng a picinyke

– u u | – u

szénfejü cinke

– u u | – u u | – u u | u

víg ditirambusa: daktilusok.

Ebben a szakaszban az uralkodó versláb a daktilus: – u u; a sorok végén spondeus (– –) vagy trocheus (– u ) található, a 3. és a 6. sor végén pedig csonka láb (egy szótag) áll. A sorvégi rövid szótagot hosszúnak is felfoghatjuk, mivel a rímekkel is jelölt szünet némileg megnyújtja; így is szokás jelölni: u .

– Az Áprily-vers többi versszakában nem ennyire tisztán nyilvánul meg a daktilusok szerepe, de a lüktető versdallamon ez nemigen változtat.

Ritmizáljuk a Szeptember végéncímű költemény sorait!

– – | u u – | u u – | u u – | u

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

– – | u u – | u u – | u u –

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,

A verssorok a legtöbb esetben spondeussal kezdődnek, a továbbiakban anapesztussal folytatódnak. Az uralkodó versláb tehát az anapesztus: u u –.

A rímes időmértékes verselést nyugat-európai verselésnek is szokták nevezni – szemben a rímtelen antik időmértékes verseléssel. – Az egyes sorfajokat a verslábak száma és az uralkodó versláb alapján nevezzük el. Pl. a Március idézett versszakában kettes és negyedfeles (három és fél: a negyedik csak fél) daktilusi sorok találhatók. A Szeptember végén sorfajai: ötödfeles, illetve négyes anapesztusi sorok.

időmértékes verselés: versrendszer; ritmusát a szótagok időtartama határozza meg, vagyis a rövid és a hosszú szótagok szabályos ismétlődése, váltakozása. Rövid a szótag, ha a benne előforduló magánhangzó rövid, és legfeljebb egy rövid mássalhangzó követi; jele: u —. Hosszú a szótag, ha magánhangzója hosszú, vagy ha a rövid magánhangzó után hosszú vagy több mássalhangzó áll; jele: - . Az időmértékes verselés ritmikai alapegysége a versláb: meghatározott számú és meghatározott sorrendű rövid, illetve hosszú szótag kapcsolata.