A legelterjedtebb jelentéskörben a magyar nyelvben a rövidebb epikus művek megjelölése. A novellához képest terjedelmesebb, eseménysorozatot ábrázol.

a három alapvető szépirodalmi műfaj egyike, legfőbb sajátossága az, hogy ábrázolásában a külső valóság tárgyias tematikája dominál, s előadásmódja alapvetően elbeszélő, monologikus jellegű, többnyire múlt időben beszél, a hősöket és társadalmi körülményei

Valamely táj, személy, stb. szavakkal visszaadott képe. Szemléletességre törekszik. Az epika és a líra területén is előfordul.