A hagyományos műfajelmélet a gondolati líra műfajai közé sorolja az epigrammát, mely rövid (két–négy verssornyi), tömör s rendszerint szellemes fordulattal, csattanóval záródó költemény.

Rövidségének magyarázata, hogy a versszöveg az ókori görögök világában eredetileg kőbe vésett felirat, sírfelirat volt. Témája rendkívül sokféle lehet. Szólhat emelkedett hangnemben a hazáért meghalt hősök magasztalásáról (görög epigrammák), de megszólalhat benne gunyoros, ironikus, szatirikus hangon az emberi ferdeségek kigúnyolása, a butaság, a gőg és a költői tehetségtelenség csipkelődő leleplezése (római epigrammák). Témája lehet még ezeken kívül is sok minden: pl. szerelmi érzés, politikai állásfoglalás, filozófiai bölcsességek.

Az epigrammahagyományos versformája a disztichon (versszak): egy hexameterés egy pentameterkapcsolata.

A hexameter az antik időmértékes verselés, főleg az epikus költészet nevezetes sorfaja: hat verslábból áll (mint a neve is jelzi). Ezek a lábak vagy daktilusok (- u u) vagy spondeusok (- -). Az első négy versláb lehet daktilus vagy spondeus, az ötödiknek mindig daktilusnak kell lennie, az utolsó versláb rendszerint spondeus (esetleg trocheus). A daktilusok és a spondeusok felcserélhetősége miatt (az első négy helyen) a hexameterek szótagszáma nincs megkötve. A spondeusok számától függően válik lassúbb vagy gyorsabb menetűvé a sor.

Valójában a pentameter is hat verslábból álló daktilikus sorfaj, s csak annyiban tér el a hexametertől, hogy a harmadik és a hatodik verslábcsonka, egyetlen szótag. Az így keletkezett szünet, erőteljes sormetszet(cezúra) két rövidebb, zengőbb félsorra töri a hexametert.

epigramma: rövid, (két-négy verssornyi), tömör s rendszerint szellemes fordulattal, csattanóval záródó költemény. Az ókori görögök világában eredetileg kőbe vésett felirat, sírfelirat volt. Témája rendkívül sokféle: a hősök magasztalásától a szerelmi érzés, a politikai állásfoglalás és a filozófiai bölcsességek megfogalmazásáig vagy az emberi gyengeségek kigúnyolásáig terjedhet. Hagyományos versformája a disztihon.

hexameter: az antik időmértékes verselés, főleg az epikus költészet nevezetes sorfaja: hat verslábból áll (mint a neve is jelzi). Ezek a lábak vagy daktilusok (- u u) vagy spondeusok (- -). Az első négy versláb lehet daktilus vagy spondeus, az ötödiknek mindig daktilusnak kell lennie, az utolsó versláb rendszerint spondeus (esetleg trocheus). A daktilusok és a spondeusok felcserélhetősége miatt (az első négy helyen) a hexameterek szótagszáma nincs megkötve. A spondeusok számától függően válik lassúbb vagy gyorsabb menetűvé a sor.

pentameter: hat verslábból álló daktilikus sorfaj; annyiban tér el a hexametertől, hogy a harmadik és a hatodik versláb csonka, egyetlen szótag. Az így keletkezett szünet, erőteljes sormetszet (cezúra) két rövidebb, zengőbb félsorra töri a hexametert.

disztichon: (versszak): egy hexameter és egy pentameter kapcsolata.