A rút varangyot véresen megöltük

Ó iszonyú volt.

Vad háború volt.

A délután pokoli-sárga.

Nyakig a vérbe és a sárba

dolgoztunk, mint a hentesek

s a kövér béka elesett.

Egész smaragd volt. Rubin a szeme,

gyémántot izzadt, mérgekkel tele.

A lába türkisz, a hasa zafír,

a bőre selymek fonadéka

s regés kincsével elterült

a gazdag, undok anya-béka.

Botokkal nyomtuk le a földre,

az egyik vágta, másik ölte,

kivontuk a temető-partra,

ezer porontya megsiratta

s az alkonyon, a pállott alkonyon

véres szemével visszanézett.

Kegyetlenül, meredten álltunk,

akár a győztes hadvezérek.

Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.

Szép harc után. A szájunk mosolyog.

Maró fogunk az undort elharapja

s gőggel emeljük a fejünk magasra,

mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.

A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen,

zúgó erdő közepében,

három nyulak összegyűltek,

selyemfűre települtek,

ottan se ültek sokáig,

talán csak egy fél óráig,

amikor felkerekedtek,

hogy már végre hazamennek,

egy szarka felettük szállott,

s fölkiáltott: "Mit csináltok?

Mit csináltok, három nyulak?

Úgy ültök ott, mint az urak..."

- Úgy, úgy bizony, mint az urak

felelték a három nyulak.

- Ezután már urak leszünk,

ebédre rókahúst eszünk!

Nem fogjuk az időt lopni,

most indulunk rókafogni!

Csacsi szarka, nem elhitte?

Röpült is már, a hírt vitte,

s buta róka is elhitte.

De hát hogyne hitte volna,

akármilyen ravasz róka,

mert a szarka így kiáltott:

"Egy jegenye fölött szállok,

mikor lenézek a földre,

három nyulak ülnek körbe.

Összebújva tanácskoznak...

Jaj, mekkora nyulak voltak!

Jaj, mekkora fejük, szájuk,

a medve egér hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak rókát esznek...

Ennek a fele se móka!

Szedte is lábát a róka.

Futott ki az erdőszélre,

csak mielőbb odaérne!

Hát amint ott futott, szaladt,

szemben vele farkas haladt:

- Szaladj te is, komám farkas,

jaj, mit láttam, ide hallgass!

Az erdő közepén jártam,

most is borsódzik a hátam,

sosem láttam ilyen szörnyet,

- ottan ültek három szörnyek!

Három nyúl volt, és akkóra,

fél méter is volt egy foga!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak farkast esznek...

No hiszen egyéb se kellett,

a farkas is futni kezdett,

a rókával versenyt futott,

majdnem az orrára bukott!

Addig futott, anüg szembe

nem jött vele egy nagy medve;

a medvé így szólongatta:

"Hova szaladsz, farkas koma?"

- Medve komám, ne is kérdjed,

szaladj, ha kedves az élted!

Erdő közepében jártam,

jaj, mit láttam,

jaj, mit láttam!

Három nyulak ottan ültek

éppen ebédre készültek.

Akkora volt foguk, szájuk

kis egérke vagy hozzájuk!

Hát még miről beszélgettel

Hogy eztán csak medvét esznek!

Egyébre se volt már kedve

szaladni kezdett a medve.

Elöl róka, hátul medve,

közbül a farkas lihegve.

Így szaladtak erdőszélre,

szomszéd erdő közepébe.

Szaporán szedték a lábuk,

szellő se érjen utánuk...

Amíg futottak lihegve,

egy vadász jött velük szembe

Nézi is őket nevetve:

együtt szalad róka, medve...

"No hiszen csak ne nevessél,

vigyázz, nehogy bajba essél!

Szaladj inkább te is erre!" -

kiáltott rája a medve.

"Az erdőben három szörnyek,

puska sem öli meg őket.

Három nyulak, de akkorák,

nem láttál még ilyen csodát!"

Szedte lábát a vadász is;

eldobta a puskáját is.

Ijedtében megfogadta,

most az egyszer érjen haza,

csak ne falják föl a szörnyek,

sohase vadászik többet...

Ezalatt a nyusziházban,

fűszálakból vetett ágyban

három nyuszi aludt szépen,

összebújva békességben...