Nem ismerjük a magyarság mitológiáját: vagy nem is volt, vagy pedig elveszett, a teljes feledésbe merült. De évszázadokon át énekeltek a regösök (igricek, jokulátorok) és meséltek a parasztok a magyar nép eredetéről, honfoglalásáról, a kalandozásokról és a kiemelkedő hősökről. Ezeket az énekeket és meséket a középkori, latinul író krónikások – bár lenézték a szájról szájra szálló hagyományokat – felhasználták a maguk történeti műveiben, a gesztákban. Ezekből tudhatunk a magyar mondavilágról.

Középkori gesztaíróink örökítették át a hun és a magyar nép azonosságának hagyományát. Több monda szól Attiláról, a hunok (azaz a magyarok) Európa-szerte híres és rettegett "királyáról".

Isten kardja

– Jordanes krónikája és egy debreceni népmonda nyomán

Volt a szittya királyoknak egy csodálatos, nagy erejű kardjuk, amelyet azért kaptak az Istentől, hogy azzal minden népet legyőzzenek.

Ez az ősi kard elveszett, de híre fennmaradt a szittya vitézek között. Az öregek mindig mondták, mondogatták:

– Keressétek, kutassátok, mert az lesz a világ ura, aki Isten kardját megtalálja!

Hiszen keresték is, kutatták is, de Isten kardját senki meg nem találhatta.

Isten kardjának hírét Attila is hallotta, hogyne hallotta volna. Az édesanyja elbeszélte neki, hogy egykor azt álmodta: csodálatos fiúgyermeket fog szülni. Álmában megjelent előtte ez a fiú, és egy fényes kardot kötött a derekára. Lángolt, sugárzott az a kard, mert Isten hajította le, és éppen az ő fiának szánta.

Ebből az álomlátásból Attila megértette, hogy Isten kardját ő köti a derekára, ő lesz Isten ostora, aki minden népet meghódít.

Gyermekkorától fogva várta, egyre várta Attila a kard érkezését.

Nem is várta hiába.

Történt egyszer, hogy az egyik hun pásztor észrevette: sántál, erősen sántít az egyik tinója. Megnézi a lábát, s hát véres seb van rajta. Ugyan mi sérthette meg?

Ahogy körülpillant, fényes lángnyelv villan fel előtte, s hát egy kard áll ki a földből, abból csapnak ki a lángok!

Odamerészkedik, kihúzza a kardot a földből, és futva fut vele Attila királyhoz.

– Ezt a csodakardot a mezőn találtam, úgy gondolom, téged illet!

Attila mindjárt megismerte Isten kardját.

Megmarkolta, suhintott vele a világ négy tája felé, és azt mondta: – Isten kardjával a föld minden népét megbüntetem!

(Lengyel Dénes: Régi magyar mondák. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1974)

Geszta: (a latin gesta szó jelentése: viselt dolgok, cselekedetek); szépirodalomi igénnyel megírt, tudatosan szerkesztett, latin nyelvű, középkori történelmű mű, műfaj. Gyakran használ fel mondai elemeket, szabadon vegyíti a valóságot és a képzeletet.