Teremtésmondák,mítoszok

Modern korunkban sem szűnt meg a mítosz iránti ősi vonzódás: évezredek óta kielégíthetetlen fogyasztói vagyunk a mítoszoknak. A legkorábbi elképzelések a világról, a világ keletkezéséről, az ember teremtéséről a mezopotámiai (sumer-akkád) kiseposzokban fedezhetők fel, s ezek nemcsak megelőzték, hanem erősen befolyásolták mind a görög, mind az óhéber hiedelemvilágot. Ezek a történetek mindmáig ihletforrásai nemcsak az irodalomnak, hanem más művészeti ágaknak is (szobrászat, festészet, zene): új meg új értelmezésben fordulnak elő, jelen vannak jelképeinkben, hasonlatainkban. Például: árgus szemekkel figyelünk valakit; kezünkben tartjuk Ariadné fonalát; ott függ valaki feje fölött Damoklész kardja; valaminek vagy valakinek Janus-arca van; valaki sziszifuszi munkát végez stb.

A görögök mitológiáját átvették, a magukéval egyesítették és elterjesztették a rómaiak.

A különböző antik népek mítoszai a több istenben való hitre (politeizmus) épülnek. Mind a mezopotámiai, mint a görög-római teremtésmondák, mitikus elképzelések megegyeznek abban, hogy a világ az istenek nászából jött létre, s további fejlődése, tökéletesedése az istenek egymással folytatott harca révén valósult meg. A különböző istennemzedékek kegyetlen küzdelme után egy főisten győzelme végül is rendet, harmóniát teremtett az addig kaotikus világban.

Ez a főisten a görög mitológiában Zeusz, az istenek királya, az emberek atyja. A görög istenek minden tekintetben emberszabásúak, életük hasonló a földön élőkéhez, de halhatatlanok, örökké fiatalok. Mitikus lakhelyük az Olümposz csúcsa, eledelük az ambrózia, italuk a nektár.

A világ legvégül az ember megteremtésével lett teljes. Erről (tudniillik az ember teremtéséről) sokféle és egymásnak ellentmondó mítoszt őriztek meg az irodalmi alkotások. – Az emberek megteremtését, viszontagságos sorsukat, fáradságos küzdelmeiket s fokozatos fejlődésüket a görög mitológiában a legszínesebben a Prométheusz-mítosz meséli el. A későbbi évezredek irodalmában ezt a mítoszt dolgozták fel a legkülönfélébb értelmezésekben.

Az első embereket – a monda egyik változata szerint – maga Prométheusz ("előrelátó"), a bölcs titán gyúrta sárból Pallasz Athéné (istennő, Zeusz lánya) segítségével. A gyönge, tudatlan és védtelen embereket már-már a pusztulás fenyegette, amikor Prométheusz lehozta számukra az égből a tüzet, mely addig csak az olümposzi istenek tulajdona volt. Ezután az emberek megtanulták a mesterségeket, az anyag megmunkálását és a fémek feldolgozását. A tűznek köszönthette az ember, hogy kiemelkedett az állatok sorából.

A mítoszok mélyén valóságos tények, ősi megfigyelések rejlenek. A tűz megismerése az emberiség történeti létének az alapja, a földművelés után a kézművesség, az ipar kezdete volt az előfeltétele a további fejlődésnek.