Phaedrus: A farkas és a bárány

Aiszóposz meséinek témái, alaphelyzetei minden nép és kor művészetében megtalálhatók, valóságos vándormotívumokkálettek. A római irodalomban a görög előd meséit szép latin versekben költötte újra és egészítette ki Phaedrus (fédrusz; Kr. u. 1. század első fele), aki Augustus császár görög születésű rabszolgája volt. A költő minden alkalommal közli a történetekből levonható erkölcsi következtetést. – Phaedrus főképpen saját kora visszásságait, a gonosz hatalmasok hazug erkölcseit öltöztette állatmeséi köntösébe.

PROLÓGUS

Mindazt, amit Aesopus szerzett egykoron,

Hatlábú verssorokká dolgozgattam át.

Könyvecském haszna kettős, mert nevettet is,

De egyben bölcs tanulságokkal gazdagít.

S ha tán nem tetszenék, hogy nemcsak állatok,

De még a fák is ember-nyelven szólanak,

Vedd fontolóra: mindez költött tréfa csak.

A FARKAS ÉS A BÁRÁNY

A szomjas farkas és a szomjas kis bari

Ugyanazon patakra ment véletlenül.

A jámbor gyapjasnál az ordas följebb állt,

Gonosz szándékkal mégis így kötött belé:

"Mért bolygatod fel nékem a patak vizét,

Ha én iszom?" A gyapjas félénken felelt:

"Hogyan tehetném, kérlek, mit szememre hánysz?

Hiszen a víz felőled árad szájamig."

A meghazudtolt farkas így acsarkodott:

"Fél éve rútul rágalmaztál engemet."

"Hisz akkor még nem éltem én" – felelte az.

"Apád gyalázott akkor, istenuccse, ő" –

És ráugorva széjjel marcangolta őt.

Oly emberekről írodott e kis mese,

Kik ártatlant koholt ürüggyel nyomnak el.

(Terényi István fordítása)

Phaedrus: Phaedrus: fédrusz; Kr. u. 1. század első fele); római költő, Aiszóposz meséit költötte újjá verses formában. Augustus császár görög születésű rabszolgája volt. Főképpen saját kora visszásságait, a gonosz hatalmasok hazug erkölcseit öltöztette állatmeséi köntösébe.