A mese olyan kisepikai műfaj, mely valószerűtlen, csodás elemekkel átszőtt eseményeket ábrázol. Hősei jellegzetes, közismert vonásokkal felruházott típusok (pl. az öreg király, a legkisebb fiú, a juhászbojtár), csodalények (törpék, óriások, boszorkányok, tündérek, sárkányok stb.). A mesés történetek végkifejlete mindig szerencsés: a jók diadalmaskodnak, a rosszak megbűnhődnek.

Sajátos alfaja az állatmese. Az állatmesékben emberként viselkedő és emberi jellemeket megtestesítő állatok szerepelnek, "akik" gondolkodnak, beszélnek, vitatkoznak. Az elmondott történetek mindig példázatszerűek: azt a célt szolgálják, hogy erkölcsi tanulságokat lehessen levonni belőlük, pozitív vagy negatív magatartásformákra mutassanak mintákat. Az állatmese az antik görög-római irodalom egyik legelterjedtebb műfaja volt. A legjelentősebb meseszerző Aiszóposz (Kr. e. 6. század; latinosított neve: Aesopus; kiejtése: ezópusz). Prózai formában írt meséinek legjellemzőbb vonása : a rövid, csattanós és jobbára párbeszédes szerkezet. Ehhez később (a mesék összegyűjtésekor) tömör, a tanulságokat összefoglaló lezárás illeszkedett. Az aiszóposzi mesék nevelni, tanítani akarnak, olyan gyakorlati életbölcsességeket hirdetnek, amelyek minden korban érvényesek, eligazítják az embereket. Arra intenek, hogy a nagyravágyás, a pénzsóvárgás, az elbizakodottság mindig rossz útra visz. Elégedjünk meg szerényebb helyzetünkkel, óvakodjunk a hiú reményektől, őrizkedjünk a hatalmasok erőszakosságától, visszaéléseitől. A mesék becsületes munkára, igazmondásra, józan életre, önismeretre, mértékletességre ösztönöznek.

Aiszóposz: A farkas és a bárány

A farkas megpillantotta a bárányt, amint egy folyónál vizet ivott, és valamilyen jól hangzó ürüggyel meg akarta enni. Ezért, bár fennebb állott, mégis azzal vádolta, hogy felzavarja a vizet, és nem hagyja őt inni. A bárány azt felelte, ő csak az ajka hegyével iszik, és különben is lennebb áll, és felfelé a vizet nem zavarhatja fel. Ekkor a farkas ezzel a váddal hozakodott elő:

"Ám az elmúlt évben apámat szidtad!" A bárány azt válaszolta, hogy akkor még meg sem volt születve. A farkas ekkor így szólt: "Ha az önvédelemből soha nem is fogysz ki, én mégis megeszlek téged."

A mese azt mutatja, hogy mit sem ér a jogos önvédelem azok szemében, akik arra határozták el magukat, hogy jogtalanságot cselekedjenek.

(Bodor András fordítása)

Aiszóposz: (Kr. e. 6. század; latinosított neve: Aesopus; kiejtése: ezópusz): görög állatmeseíró.

Mese: kisepikai műfaj, mely valószerűtlen, csodás elemekkel átszőtt eseményeket ábrázol. Hősei jellegzetes, közismert vonásokkal felruházott típusok (pl. az öreg király, a legkisebb fiú, a juhászbojtár), csodalények (törpék, óriások, boszorkányok, tündérek, sárkányok stb.). A mesés történetek végkifejlete mindig szerencsés: a jók diadalmaskodnak, a rosszak megbűnhődnek.

Állatmese: az antik görög-római irodalom egyik legelterjedtebb műfaja. Emberként viselkedő és emberi jellemeket megtestesítő állatok szerepelnek benne, "akik" gondolkodnak, beszélnek, vitatkoznak. A történetek mindig példázatszerűek: azt a célt szolgálják, hogy erkölcsi tanulságokat lehessen levonni belőlük, pozitív vagy negatív magatartásformákra mutassanak mintákat.