Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma

Falu végén kurta kocsma,

Oda rúg ki a Szamosra,

Meg is látná magát benne,

Ha az éj nem közelegne.

Az éjszaka közeledik,

A világ lecsendesedik,

Pihen a komp, kikötötték,

Benne hallgat a sötétség.

De a kocsma bezzeg hangos!

Munkálódik a cimbalmos,

A legények kurjongatnak,

Szinte reng belé az ablak.

„Kocsmárosné, aranyvirág,

Ide a legjobbik borát,

Vén legyen, mint a nagyapám,

És tüzes, mint ifjú babám!

Húzd rá cigány, huzzad jobban,

Táncolni való kedvem van,

Eltáncolom a pénzemet,

Kitáncolom a lelkemet!”

Bekopognak az ablakon:

„Ne zugjatok olyan nagyon,

Azt üzeni az uraság,

Mert lefeküdt, alunni vágy.”

„Ördög bujjék az uradba,

Te pedig menj a pokolba!…

Húzd rá, cigány, csak azért is,

Ha mindjárt az ingemért!”

Megint jőnek, kopogtatnak:

„Csendesebben vigadjanak,

Isten áldja meg kendteket,

Szegény édesanyám beteg.”

Feleletet egyik sem ad,

Kihörpintik boraikat,

Végét vetik a zenének

S hazamennek a legények.

Szatmár, 1847

1847 augusztusában a szerelem- és szabadság-versek közelében született ez a friss hangú életkép.

A helyszín itt is a falusi kocsma, mint Kisfaludy költeményében; az időpontot is jelzi a költő: a közeledő éjszaka sötétje borítja be a tájat. Az első két strófa helyzetképében Petőfi ismétlésekkel hangsúlyozza és festi le az elcsöndesült környezetet. A kívülről ábrázolt kép ellentétes a benti világgal (3. versszak): a csárdában cimbalom szól, kurjongatás hallatszik, duhaj mulatozás rengeti az ablakokat.

A leírás párbeszédes szakaszokkal folytatódik (4—8.). Először a legények szólítják fel a kocsma tipikus szereplőit, az "aranyvirág" kocsmárosnét és a cigányt: tüzes óbort és talp alá való muzsikát követelnek. A további párbeszédek ellentétes, szélsőséges érzelmeket, indulatokat tükröznek a történésnek megfelelően (6—8. strófa). Fordulatot jelez a 6. versszak: drámaivá válik a jelenet. A hangoskodó legények felháborodottan, durván utasítják vissza az uraság pökhendi parancsát, de együttérző rokonszenvvel tesznek eleget egy parasztkislány szelíd kérésének.

Az utolsó képben (9.) a falu végi kurta kocsmára ismét ráborul az éjszaka csendje – keretbe foglalva a költeményt –, de ez már nem csupán a természet csendjét jelenti, hanem az imént még fékeveszetten, harsányan mulató legények együttérző magatartását is.

Kurta kocsma: olyan kocsma, amelyben csak az év egy részén át folyt bormérés (októbertől áprilisig: Szent Mihály napjától Szent György napjáig); általános értelemben: szegényes kocsma.

Hollósy Simon: Kocsmában mulatozók