Kisfaludy Károly: A bánkódó férj

Szatmárban egy kis csárda van,

Trézsi asszony lakott ottan.

Éjfél haján, bogárszemű,

Kerek tagú, őz termetű;

De jaj! mily szép, oly csintalan,

Rózsás ajkin pör úntalan.

Most kezde csak honn kis vitát,

Csöröl, pöröl, ver, amit lát.

Férjén a sor, ki szugban űl,

Midőn ily szó harsog kivűl:

"Jön a tatár!"

Réműl, sír, fut, bujkál a nép;

De szép Trézsi hetykén kilép:

Ő férfitól hamar nem fél,

Kivált az ügy ha nyelvre kél.

Még harctól lángzók arcai,

Lejtnek hókeble halmai,

Midőn jön egy zömök tatár,

Szivén zsákmány, szemén tüzár.

A szép Trézsi kényére hat,

Nem kér soká, feléugrat,

Derékban őt átöleli,

Magához lóra emeli,

Eltér s öröm-lobbantában

Rá-rápislog nyargaltában.

Búsúl a férj szép asszonyán,

Utána néz – mint vész után;

S amint eltűn, könny könnyet hajt,

Sajnálá őt, és felsohajt:

"Szegény tatár!"

1830

Népies témájú ez a tatárjárás korába helyezett rövid lírai-epikai életkép.

A színhely egy falusi csárda Szatmárban, a szereplők tipikus népi alakok: Trézsi asszony és hallgatag férje a csárda lakói. A költő részletesen csak a feleséget jellemzi, külső és belső tulajdonságaival mintegy megjeleníti, lefesti a figurát: rózsás arcú, bogárszemű, fekete hajú, karcsú termetű nő áll előttünk. Belső jellemvonásai ellentétesek szép külsejével: csintalan, hetyke, örökké pörlekedik; zsémbes természete miatt egy "szugba" (sarokba) menekül előle a férje.

A részletes jellemzést drámai esemény szakítja meg, veszedelem közeledik: "Jön a tatár!" Feszültséget fejez ki az igék halmozása: "Réműl, sír, fut, bujkál a nép;" de a kardos menyecske még a tatártól sem fél.

Tragikusra fordul a történet, hiszen a „zömök tatár” lóra emeli, elrabolja a szép Trézsit, ám a kis vers meglepő csattanóval zárul: a bánkódó férj így sóhajt fel: "Szegény tatár!"

Kisfaludy Károly (1788—1830) költő, író volt. Kazinczy Ferenc után ő lett az irodalmi élet szervezője.

Kalandos élete folyamán sok helyen megfordult, katonáskodott, és festeni tanult. Egy ideig a portréfestészetből próbált megélni.

Költeményei közül kiemelkedik a Mohácscímű elégia, drámáival pedig a magyar színjátszás fellendülését szolgálta. Vígjátékai közül a Kérőket még ma is játsszák.

Életkép: a mindennapi élet egy tipikus - sokszor humoros - jelenetét ábrázoló, kisebb terjedelmű verses vagy prózai alkotás. Átmeneti műfajnak tekinthető: lírai és epikai elemeket egyaránt tartalmaz. Lírai jellegét a költőnek a témához kapcsolódó szemlélete, véleménye adja. A magyar irodalomban a 19. században honosodott meg. - A festészet is kedvelte, pl. Munkácsy Mihály Tépéscsinálók, Köpülő asszony, Ásító inas című képei.

Krúdy Gyula: Kisfaludy Károly, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1957 (In:Krúdy Gyula: Írói arcképek 1.k.).