Charles Baudelaire: Az albatrosz

Vegyes allegóriának nevezzük az olyan költeményeket, amelyekben a költő már utal a rejtett értelemre is. Ilyen pl. Charles Baudelaire(sarl bodler) Az albatroszcímű verse.

Charles Baudelaire: Az albatrosz

Olykor matrózi nép, kit ily csíny kedvre hangol,

albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,

mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,

míg sós örvényeken lomhán suhannak át.

Alig teszik le a fedélzet padlatára,

a kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,

leejti kétfelé fehér szárnyát az árva,

s mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.

Szárnyán kalandra szállt, most sántít suta félsszel,

még tegnap szép csoda, ma rút röhejre készt,

csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,

másik majmolja atört szárnyú bicegést.

A költő is ilyen, e légi herceg párja,

kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,

de itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja,

s megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.

(1859; Tóth Árpád fordítása)

Charles Baudelaire költeménye már az első elolvasás után sugallja, hogy nem a címszereplő tengeri madárról, az albatroszról szól. A kezdő három szakasz életképre hasonlít, ám az epikus történés nagy ellentétei sejtetik a jelképes mondanivalót. A fent és a lent világa feszül egymásnak bennük: a kéklő légben szabadon szárnyaló albatrosz tört szárnnyal, sebesülten bicegve a durva matrózok megalázott, szánalmas játékszerévé silányul.

A negyedik versszak "megmagyarázza" a képet: a költő (a művész, az érzékeny, igaz értékekre vágyó ember) válik kiszolgáltatottá, meg nem értetté a nyers társadalomban. Ezért tragikus a sorsa: az emberek között, a lent világában magányos, kitaszított áldozat marad örökre.

vegyes allegória: olyan költemény, amelyekben a költő már utal a rejtett értelemre is. Ilyen pl. Charles Baudelaire (sarl bodler) Az albatrosz című verse.

Komlós Aladár: A szimbolizmus, Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1977

Rónay György: Új francia költők, Bp., 1930

Rába György: Baudelaire: A Szépség, Móra Könyvkiadó, Bp., 1994 (In:88 híres vers a világirodalomból)