Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki

Ez világ sem kell már nekem

Nálad nélkül, szép szerelmem,

Ki állasz most én mellettem,

Egészséggel, édes lelkem.

Én bús szivem vidámsága,

Lelkem édes kévánsága,

Te vagy minden boldogsága,

Veled Isten áldomása.

Én drágalátos palotám,

Jóillatú piros rózsám,

Gyönyerű szép kis violám,

Élj sokáig, szép Júliám!

Feltámada napom fénye,

Szemüldek fekete széne,

Két szemem világos fénye,

Élj, élj életem reménye!

Szerelmedben meggyúlt szivem

Csak tégedet óhajt lelkem

Én szívem, lelkem, szerelmem,

Idvez légy én fejedelmem!

Júliámra hogy találék,

Örömömben igy köszenék,

Térdet fejet neki hajték,

Kin ő csak elmosolyodék.

Valószínű, hogy egy utolsó – véletlen – találkozás hatására született meg ez a szép, himnikus hangú költemény.
Balassi lovaghoz illő módon, udvarló szertartással köszönti Júliát a verskezdésben. A meghitt, bensőséges hangnemű kettős megszólítás ─ "szép szerelmem", " édes lelkem" – azonban túlmutat a konvención (megszokáson): a szerelmes férfi bizakodó reménnyel fordul hajdani kedveséhez.

A bókoló üdvözlés metaforák halmozásával folytatódik, a színes, szép szavak a szeretett nő lelki, testi szépségét dicsérik. A költői képek gazdag pompája egy, új értékrendet képvisel: a szépség, a szerelem örök értékét az életben, a kegyetlen világban. A változatos metafora-özön fokozással zárul (szivem, lelkem, szerelmem, fejedelmem), mintegy jelezve, hogy a megfogalmazhatatlan érzelem kifejezésére nincs már több szó a nyelvben.

Váratlan a költemény záróképe az áradó vallomás után: a bókok sorozata nem hódította meg, nem bódította el Júliát, s hiába hajt térdet, fejet a szerelmes lovag, a meghódítandó kedves csak hidegen, elutasítóan "elmosolyodék". A lovagi szerelmi líra tipikus helyzetképe az utolsó jelenet, de a sorokban ott rejlik a költő reménytelenségének bizonyossága is: tudja, érzi, hogy a szivárványos szép szavak Losonczy Anna szívét többé már nem hajlítják vissza hozzá.

A költeményben a bókok sorozatát nyelvileg rokon értelmű mondatok, szókapcsolatok, szavak (szinonimák) halmozása közvetíti. Ilyen szinonima például a 2. és a 3. versszak első 3-3 sora vagy a következő fokozásos halmozás: "Én szivem, lelkem, szerelmem".

rokonértelműség: a rokon értelmű szavak használata; a rokon értelmű szavak (szinonimák) hangalakja eltér ugyan egymástól, jelentésük azonban hasonló, de köztük jelentős hangulati-érzelmi különbség lehet. Pl. ó, öreg, vén, agg, élemedet, ósdi, antik.

Illés György: Ne légy ily kegyetlen!, Göncöl Kiadó, Bp., 1989 (In: Illés György: Szerelmek könyve)

Nemeskürty István: Balassi Anna-verseinek időrendje, 1978 (In: ItK.1978.2.sz.)