Szinyei Merse Pál: Szerelmespár A költészet legnagyobb hagyománnyal rendelkező műfajainak egyike a szerelmi dal. Ez szólhat két ember bensőséges kapcsolatának boldogságáról, a szeretett leány vagy legény testi-lelki szépségéről; a szerelem lehet kölcsönös és viszonzott, de lehet teljesen reménytelen is, ilyenkor csak a szerelmi vágy, sóvárgás kap hangot a költeményekben (trubadúrdal, udvarlódal); összekapcsolódhat a szerelem ujjongó érzése az ifjúság, a jókedv, a tavaszi természet dicséretével (vágánsdal) s a bor gondűző má morával(anakreóni dal); gyakori témája az ilyen daloknak a kedves hűtlensége miatti fájdalom, a csalódás keserűsége (panaszdal), a búcsúdalpedig általában arról szól, hogy a sors vagy a halál kegyetlensége elszakítja egymástól a szerelmeseket (megkülönböztethetünk gyászdalokatis). A 19. század előtti szerelmi-erotikus dalokatvirágénekeknekis szokás nevezni, mivel a leány megszólítása valamilyen virág nevével történik (virág-metafora).

Pálóczi Horváth Ádám(1760–1820) költő és korának leglelkesebb dalgyűjtője volt. Ötödfélszázénekekcímű kötetében találjuk az Ej, haj, gyöngyvirág... és az Ellopták szivemet... kezdetű népi eredetű énekeket, amelyeket dallamukkal együtt jegyzett fel.

szerelmi dal: szerelmi tárgyú dal; közvetlen módon, dallamos versformában fejezi ki a szerelmi érzést: a boldogságot, a csalódást stb.