A dal a mindennapi élet eseményeihez, jelenségeihez kapcsolódó, egyszerű érzelmeket kifejező, egységes hangulatú s többnyire kis terjedelmű költemény. Az érzelmeket közvetlenül adja elő, tehát legtöbbször hiányzik belőle az elmélkedő, elbeszélő vagy dramatikus elem. Jellemző rá a versszakokra tagolás, a kerek szerkezet s a dallamos ritmusú versforma. – Ez a legelterjedtebb és legszubjektívabb lírai műfaj. Története összefonódott a dallammal: ezeket a verseket eredetileg, a régi időkben énekelték(énekversek).

Tágabb értelemben dalnak neveznek minden olyan lírai költeményt, amely a hagyományos, könnyebben elkülöníthető lírai műfajok (pl. óda, himnusz, elégia) egyikébe sem sorolható be.

Eredete szerint kétféle válfaja lehetséges: a népköltészetből ismert, szájhagyomány útján terjedő népdal és az írásbeli költészetben élő műdal.

A dalműfajok száma szinte beláthatatlan. A rendszerező emberi elme itt is megpróbál(t) valamiféle rendet, áttekinthetőséget teremteni. A legelfogadottabb: a dalok téma szerinti csoportosítása (pl. szerelmi dal, búcsúdal, altatódal), de az egyes alműfajok határai is olyan rugalmasak, hogy egy-egy csoportba így is többféle dal besorolható.