A bujdosóének a kuruc költészet műfaja, a bujdosó katonák sorsát, érzelmeit bemutató dal. Hangvétele panaszos, bánatos. Kéziratos énekeskönyvek és a szájhagyomány tartotta fenn őket.

Elmegyek, elmegyek,

hosszú útra megyek,

hosszú út porából

köpönyeget veszek.

Búval és bánattal

kizsinóroztatom,

sűrű könnyeimmel

kigomboztattatom.

Fúdd el, jó szél, fúdd el

hosszú útnak porat,

hosszú útnak porat,

az én szívem búját.

A legismertebb bujdosóének a hazától, az otthontól, a kedvestől való búcsúzás fájdalmáról szól(hat). Már az első versszak háromszor megismételt állítmánya(elmegyek) az elválás elkerülhetetlenségét és az ebből fakadó szomorúságot hangsúlyozza. Képzeletünkre hat a porból vett köpönyeg jelképisége és egyúttal a hosszú vándorútra induló alakja. A lélek zokogása tovább építi a képet: a porköpönyegnek bú és bánat a zsinórja, gombjai pedig a sűrűn hulló könnycseppek.
Köznyelven a dalban kifejezett érzést egyszerűen így fogalmazhatnánk meg: boldogtalan vagyok, szomorú vagyok, nagy az én bánatom. Ám a népdal a maga láttató, gondolatébresztő, fantáziánkat megmozgató képeivel kilépett a nyelv mindennapi keretei közül, s művészi magaslatra emelkedve, érzékletesen fejezte ki egy hangulat, egy érzelem bonyolult mélységeit. (Ma a diákok az iskolától búcsúzva, ballagáskor éneklik ezt a dalt.)

bujdosóének: a kuruc költészet műfaja; a bujdosó katonák sorsát, érzelmeit bemutató dal. Hangvétele panaszos, bánatos.