Elindultam szép hazámból

Elindultam szép hazámból,

Híres kis Magyarországból.

Vissza néztem félutamból,

Szememböl a könny kicsordúlt.

Bú ebédem, bú vacsorám,

Boldogtalan minden órám,

Nézem a csillagos eget,

Sírok alatta eleget.

Jaj Istenem, rendelj szállást,

Mert meguntam, a bujdosást,

Idegen földön a lakást,

Éjjel-nappal a sok sírást.

Puszta csárda

Ez a csárda nevezetes,

Gólya jár rá, nagy kelepes,

Ha én gólyamadár volnék,

Ilyen házra nem is szállnék.

Kidőlt, bedőlt az oldala,

Bele jár az istennyila,

A forgó szél dúdol rajta,

Boszorkánytánc van alatta.

Hej kivűl is, hej belűl is,

Ki van itthonn, ha beteg is?

Ki hoz nekem bort eleget,

Piros lánytól hókenyeret?

Puha kenyér eledelem,

Szomjam ellen borral telem,

S ha felindít a szerelem,

A szép leányt megölelem.

Hej de itt senki nem felel,

Csak az egy gólya kelepel:

Útra készül az is szegény,

Nem ülhet a ház tetején.

Gyerünk innen, fakó lovam!

Tisza innen nem messze van,

A Tiszában megitatok,

A Dunáig meg sem állok.

Isten hozzád, puszta szállás,

Gözűtanya, denevérház!

Hordjon el az őszi zápor,

Mért nincs benned egy ital bor.

Erdő mellett estvéledtem

Erdő mellett estvéledtem,

Subám fejem alá tettem.

Összetettem két kezemet,

úgy kértem jó istenemet:

- Én istenem, adjál szállást!

Már meguntam a járkálást;

A járkálást, a bujdosást,

Az idegen földön lakást.

Adjon Isten jó éjtszakát,

Küldje hozzám szent angyalát:

Bátorítsa szívünk álmát;

Adjon Isten jó éjszakát!