Az emlékirat (memoár) olyan prózai epikus műfaj, amely a napló, az önéletrajz és a történetírás között helyezkedik el. Az író beszámol benne személyes élményeiről, az átélt történelmi eseményekről; így a műfaj forrása lehet a történetírásnak is. Már az ókorban keletkeztek emlékiratok (pl. Xenophon, Julius Caesar munkái). A magyar emlékirat-irodalom a 17—18. században bontakozott ki (pl. Bethlen Miklós, Bethlen Kata, II. Rákóczi Ferenc írásai).

Bethlen Miklós (1642—1716), az erdélyi emlékirat-irodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője főúri családban született. Külföldi egyetemi tanulmányai után részt vett a Habsburg-ellenes mozgalmakban. Politikai, diplomáciai feladatokat vállalt. Egyik röpirata miatt 12 évig raboskodott, s kiszabadulása után Bécsben halt meg.

Jelentős munkája az Önéletírás, amelyet a fogsága alatt írt. Művében leírja pályája nehézségeit, rabságának történetét, politikai működését. Tudatosan megszerkesztett alkotásában saját jellemének részletező elemzésével ismerkedünk meg az első szemelvényben. – További részleteiben foglalkozik a hírnév, a becsület kérdéseivel, elmélkedik a túlvilági életről: tárgyilagosan elemzi testi-lelki tulajdonságait, s hibáit is őszintén feltárja önvallomásában.

Tanúja volt Zrínyi Miklós halálának, erről szól a második szemelvény. Zrínyi Miklós (1620—1664) politikus és hadvezér volt. A törökök elleni harcok idején franciaországi kapcsolatokat keresett. Törekvéseit támogatta Vitnyédisoproni ügyvéd és Bethlen Miklós is, aki 1664 novemberében meglátogatta ZrínyitCsáktornyán, így lett szemtanúja a tragikus halálesetnek.

Emlékirat: memoár; a napló, az önéletrajz és a történetírás között elhelyezkedő epikus műfaj. Az író beszámol benne személyes élményeiről, az átélt történelmi eseményekről; így a történetírásnak is a forrása lehet.

Tolnai Gábor: Bethlen Miklós, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1984 (In: Tolnai Gábor: Fejedelmi Erdély: Tizenhat tanulmány).

Nagy Péter: Bethlen Miklós és Önéletírása, 1994 (In: ItK 1994.4.sz.).