1. "Megvagy!" így szól a leány örömmel, / Elfogván a szállongó lepét; / "Megvagy!" így szól a vadász, gyönyörrel / A leányra nyújtva jobb kezét; / S rezzent kézből kis pillangó elszáll; / A leány rab szép szem sugaránál."

2. "Szól s bucsúzik a vadász, rivalva Inti őt a kürthang: menni kell. Semmi szóra, semmi biztatásra / Nem maradhat vendéglőivel. / "Emlekezzél visszatérni hozzánk, /Jó vadász, ha meg nem látogatnánk." Mond szerényen szép Ilonka, állván / A kis csarnok végső lépcsején, / S homlokán az ifju megcsókolván, /Útnak indúl a hold éjjelén. / S csendes a ház, ah de nincs nyugalma: / Fölveré azt szerelem hatalma."

3. "És ha láttál szépen nőtt virágot / Elhajolni belső baj miatt, / Úgy hajolt el, félvén a világot, / Szép Ilonka titkos bú alatt. / Társasága lángzó érzemények, / Kínos emlék, és kihalt remények. A rövid, de gyötrő élet elfolyt, / Szép Ilonka hervadt sír felé; / Hervadása líliomhullás volt: / Ártatlanság képe s bánaté. / A király jön s áll a puszta házban: / Ők nyugosznak örökös hazában."

Szép Ilonka - metszet 1. (munkacím)