A vers ránézésre és hallásra is tagoltabb. Bár ugyanúgy mondatokból áll, ezenkívül strófákra van osztva, és ezekben a rímek vissza-visszacsengenek. A prózában az egymásra rímelő szavak esetleg csak a véletlen számlájára írhatók. A vers ezen jegyei jobban segítik a szerzőt egy hangulat érzékeltetésében, míg a próza inkább egy történet tolmácsolásához segítheti íróját. Természetesen létezik „történetmesélő vers”, mint például a Toldi, és hangulati próza is, de ezek az idők folyamán fejlődtek csak ki. Az ókori versek szerelemről, hazafiasságról, bosszúról és sorsról, az első regények pedig egy hős kalandjairól szóltak. Ezenkívül a vers általánosságban rövidebb, mint egy prózai mű, de ez a különbségtétel is megszűnt az idő előrehaladtával. Összefoglalásként azt mondhatjuk, hogy a vers sokkal inkább használja ki az adott nyelv tulajdonságait, és játékosságát, ezzel formájában próbál újat nyújtani, míg a próza leginkább tartalmában.